Századok – 2017
2017 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Tóth-Barbalics Veronika: A magyar főrendiház választott tagjai
TóTH-BARBALIcS VERONIKA 317 felsőházba. A választás öt magyarországi és egy horvát-szlavónországi kerületben történt volna. A Szlávy-kormány számára a másik tervet Somssich Pál, a képviselőház nem sokkal korábban leköszönt elnöke, a Deák-párt országgyűlési képviselője készítette.24 Somssich célkitűzése a monarchikus-arisztokratikus és a demokratikus jellegű felsőházat támogató irány összebékítése volt. Azt javasolta, hogy a felsőház tagjainak harmadát (ötven, későbbi tervében hetven főt) a főrendiház örökös tagjai válasszák saját soraikból,25 harmadát a képviselőház válassza volt képviselők közül, harmadát a minisztertanács javaslatára a király nevezze ki a közügyek terén érdemeket szerzett személyek sorából. A két előbbi csoportnál tehermentes földbirtok után legalább 4000 (az 1882-ben közzétett szövegben 3000 szerepel) forint földadó fizetését írta volna elő a választhatóság egyik feltételéül. A későbbiekben az első csoport létszámát önmaga, a másik kettőt a képviselőház, illetve az uralkodó egészítette volna ki. Összességében a felsőház tagjai kétharmadának kiválasztására a kormány(párt) közvetlen befolyást gyakorolhatott volna. Szilágyi és Somssich tervezetének minisztertanácsi tárgyalására nem került sor, a reform kérdése lekerült a kormány napirendjéről az 1880-as évek elejéig. Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter 1882-ben röpiratot adott közre a felsőház reformjáról. Ebben kijelentette, hogy „[a] monarchiában a választott felsőház nem felel meg hivatásának s nincs összhangban a monarchia intézményével.” A tagok többségét tekintve arisztokratikus felsőház mellett foglalt állást, és a főnemesi családok általi tagválasztást is elutasította. A családok választott képviselőiről ugyanis azt tartotta, hogy „szónoki machinái volnának egy aristocratikus clique-nek”. A családi képviselettel szemben általánosságban azt hozta fel, hogy a főnemesek felsőházi tagsága nem „családi tulajdon”, hanem olyan „állami funkció”, amely csak „célszerűségi tekintetből” kötődik „bizonyos családokhoz örökösülés alapján”. 26 24 Iktatószám nélkül, lelőhelye: MNL OL K 26, 1873-108., 63. cs. Somssich tervét a főrendiház reformjáról szóló eszmecsere megélénkülését tapasztalva 1882-ben közzétette a sajtóban. Pester Lloyd, 1882. április 5. 2. 25 Az 1882-ben közölt változatban a választásban a főispánok kivételével az összes addigi tag részt vett volna. 26 Trefort Ágoston: A felsőház reformjáról. Bp. 1882. 6., 8., 12., 16−17.
