Századok – 2017
2017 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Borbély Zoltán: Homonnai Drugeth (III.) György hűtlenségi pere (1600–1603)
HOMONNAI DRUGETH (III.) GYÖRGY HŰTLENSÉGI PERE (1600–1603) 288 Mindez közel sem volt egyedi eset a tizenöt éves háború időszakában. Kenyeres István kutatásai szerint a hosszú háború első évtizedében a felső-magyarországi hadi fizetőmester átlagosan 400 ezer rajnai forintot fizetett ki évente, amely az egyes évek átlagát tekintve igen hektikusan oszlott el.39 Ebben az időszakban a fizetőmester bevételeinek csaknem felét helyi jövedelmekből biztosították, főként a várakhoz tartozó uradalmak élésmesterei révén, valamint a Szepesi Kamarához befolyt jövedelmekből.40 Ezek a jövedelmek legalább olyan szoros kölcsönhatás ban voltak egymással, mint a váruradalmak provizorai és a kamarai tisztviselők. 41 A hadakozás és hadseregellátás szempontjából a legnagyobb jelentősége a gabonafélék és bor beszerzésének volt. 42 A katonaság szükségleteit azonban tisztán a váruradalmakból nem tudták fedezni, így a környékbeli földbirtokosok üzleti kapcsolatokat építettek ki a végvárakkal, de számos esetben ők maguk töltötték be a főkapitányi tisztséget is, ami részben üzleti vállalkozásként is működött a számukra. A 16. század második felében már számos példát találunk a köznemesség körében az egyre szélesedő üzleti gondolkodás kínálta helyzetfelismerésből származó vagyon és presztízsszerzésre. Legjellemzőbben Mágóchy Gáspár testesítette meg az újonnan felemelkedő vállalkozó nemes karakterét, de ide sorolhatjuk a Dobó, Illésházy és Rákóczi családokat is.43 Bor, gabona, vagy pénzkölcsönök fejében zálogbirtokokhoz jutottak, vagy már a meglévő zálogbirtokaik értékét növelték. Így jutott a Dobók birtokába Telkibánya, Gönc és részben Sárospatak, a Mágóchyakhoz számos hegyaljai mezővároson és szőlőn kívül a munkácsi uradalom, vagy Rákóczi Zsigmondhoz Tarcal és Ónod. 44 39 Felső-Magyarországon tett katonai kifizetésekről lásd Kenyeres István: Mennyibe került a tizenöt éves háború? In: Auxilium Historiae. Tanulmányok a hetvenesztendős Bertényi Iván tiszteletére. Szerk. Körmendi Tamás – Thoroczkay Gábor. Bp. 2009. 165–166. 40 Kenyeres I.: Hans Unterholtzer i. m. 236. 41 Kenyeres István: A végvárak uradalmainak igazgatása és gazdálkodása a 16. században. Századok 135. (2001) 1364–1372., 1381–1384. 42 Mivel általában a mustra után levonták a katonáknak zsoldjából a számukra már kiosztott élelem értékét, így a katonaság ellátásában mindenképpen nagyobb jelentőséget kell tulajdonítanunk a természetbeni javadalmazásnak, mint a készpénzben fizetett zsoldnak. 43 H. Németh István: Szabad királyi városok és nagybirtokosok konkurenciája (A felső-magyarországi városszövetség és Mágóchy Gáspár). Sic itur ad Astra 8. (1994) 1–2. sz. 5–38. 44 I. Rákóczi György birtokainak gazdasági iratai. (1631–1648). Szerk. Makkai László. Bp. 1954. 11. ; Hangay Z . : Rákóczi i. m. 60–86.; Kenyeres István: Dobó István (1502?–1572). Életrajzi vázlat. In: Az Egri Vár Híradója 38. Szerk. Berecz Mátyás. Eger 2006. 186.
