Századok – 2017

2017 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Borbély Zoltán: Homonnai Drugeth (III.) György hűtlenségi pere (1600–1603)

HOMONNAI DRUGETH (III.) GYÖRGY HŰTLENSÉGI PERE (1600–1603)

280

ban a Magyar Tanács és az országos méltóságok, illetve a kamarák vezetői közül kijelölt bírák jelenlétében, az országgyűlés előtti eljárást jelentette. Az ügy ekkor került a nagyobb nyilvánosság elé, és a következő mintegy két évben szinte valamennyi udvari tisztviselő előtt megfordult, aki magyar ügyekben a legcsekélyebb mértékben is érdekelt lehetett, majd Dóczy Fruzsina és fia, Homonnai Drugeth György elítélésével és birtokainak elkobzásával zárult.

5 Az özvegy és a fiatal főúr perét a történetírásban egységesen csak kamarai vagy fiskális pereknek nevezett eljárások sorozatába szokták beilleszteni, és a Bocskaifelkelés propagandisztikus beállítását átvéve a magyar nagybirtokosok vagyonának kisajátítását célzó, központilag szervezett akcióként tartják számon.6

Eszerint a ti

zenöt éves háború időszakában megnövekedett pénzszükséglet vitte rá a kamarákat, hogy különféle mondvacsinált jogcímeken pereket indítsanak a záloguradalmak birtokosai ellen. Ilyen indokok lehettek a hatalmaskodási ügyek, vérfertőző házasságok, törökösség és egyéb főbenjáró bűnök elkövetése, amelyek azonban többnyire az ítélethozatal előtt, a kamarának fizetett váltságdíj lefizetésével végződtek.7

Makkai László véleménye szerint egyetlen ilyen esetben sem állapítható meg az a történeti irodalomban szereplő közhely, miszerint a perek célja a vádlott kifosztása lett volna, mivel a perbe fogott személyek java részének bűnössége vitán felül állt.

8 5 A per hivatali ügymenetből származó több száz foliónyi dokumentációja a bécsi Österreichisches Staatsarchiv, Allgemeines Verwaltungsarchiv, Finanz- und Hofkammerarchiv, Hoffinanz Ungarn (a továbbiakban: ÖStA AVA FHKA HFU) iratanyagában, valamint az Eperjesen őrzött Homonnai Drugeth levéltárban (ŠA Prešov DH inv. c. 503. 1. Fasc. 3–6.) található. A per lefolyását Takáts Sándor egy évszázaddal ezelőtt feldolgozta, munkája azonban több szempontból is átdolgozásra szorul. Lásd Takáts Sándor:

Régi magyar nagyasszonyok. Bp. 1982. 205–225. Az

általa képviselt szemléletmód ugyanis nem teszi lehetővé, hogy a per mögött húzódó folyamatokat megvilágítsa és beillessze a kamarai perekkel kapcsolatos további kutatás perspektívájába. Ennek ellenére kiváló áttekintést nyújt az ügy menetéről és rámutat a jelentősebb csomópontokra, ezért a per végeláthatatlannak tűnő iratanyagát Takáts tanulmánya segítségével dolgoztam fel. Ennek megfelelően esetenként néhány megállapítását átvettem, jelentős részben azonban saját kutatási eredményeimre támaszkodom.

6 A vélekedés forrása a szerencsi kiáltvány, amelyben részletesen számba veszi a perek károsultjait. A Bocskaihoz csatlakozott rendek kiáltványa Európa népeihez a szabadságharc kitörésének okairól és a török elleni küzdelem megszakításának ideiglenességéről. In: Magyar történeti szöveggyűjtemény, II/1–2. Szerk. Sinkovics István Bp. 1968. 295–297. A Qerelae keletkezésével, eszmetörténeti hátterével és propagandisztikus céljaival kapcsolatban alapos forráskritikai vizsgálat eredményeit lásd Kees Teszelszky

– Zászkaliczky

Márton:

A

Bocskai-felkelés és az európai információhálózatok: Hírek, diplomácia és politikai propaganda, 1604–1606. Aetas 27. (2012) 4. sz. 68–91.

7 Dobó Ferenc, gersei Pethő, Nádasdy Tamás, Rákóczy Zsigmond, Joó János.

8 Makkai László: A

Habsburgok és a magyar rendiség a Bocskai-felkelés előestéjén. Történelmi Szemle 17. (1974) 171. Mivel a pereket kezdeményező kamarák élén egyházi személyek álltak, akik