Századok – 2017
2017 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Borbély Zoltán: Homonnai Drugeth (III.) György hűtlenségi pere (1600–1603)
BORBÉLY ZOLTáN 281 A századforduló kamarai pereivel kapcsolatban Illésházy István hűtlensége pere szokott előtérbe kerülni, ami azonban nem pusztán pénzügyi megfontolásból terebélyesedett ki, hanem az anyagi és politikai veszteségekkel is járó birtokzálogosítási folyamat felszámolására tett kísérletet az udvar azzal, hogy engedélyezte Szentgyörgy és Bazin mezővárosoknak, hogy a zálogösszeg lefizetésével kiváltsák magukat a földesúri függésből és kamarai tulajdonba kerüljenek. Ezt Illésházy úgy értelmezte, hogy az uralkodó földbirtok vásárlását engedélyezte jobbágyközösség számára, ami az ő személyes sérelmén túl az ország törvényeit is sértette, így az ügy politikai síkra terelődött. 9 Ez az eset azonban közel sem reprezentálja a kincstári pereket, amelyek java része a magyar rendiségen belüli hatalmi harcokkal, a birtokokért folytatott küzdelmekkel és személyes csatározásokkal is szoros összefüggésben állt. Ahogyan Pálffy Géza is rámutatott, a magyar arisztokrácia egyik része elszenvedője, míg mások kifejezetten a haszonélvezői voltak ezeknek a kamarai pereknek.10 Éppen ezért az eddigi kormányzat- és jogtörténeti megközelítés eredményeinek figyelembe vétele mellett új, társadalomtörténeti irányultságú szempontok bevonása szükséges a kamarai perek szisztematikus feldolgozásához. Jelen tanulmányban arra teszek kísérletet, hogy bemutassam a Homonnai Drugeth György és anyja elleni per történeti hátterének részleteit, melynek fókuszpontjában az áll, hogy hogyan képes két kisbirtokos nemes – Szokoly Péter és Bánóczy Simon – egy nagy múltú mágnás família ellen országos visszhangot kiváltó pert indukálni és meg is nyerni. Ennek érdekében célszerű mind a vádlottak, mind pedig a felperesek társadalmi hátterének és kapcsolatrendszerének alaposabb vizsgálata és a perrel kapcsolatban felfedezhető indítékok és motivációk beillesztése a 16–17. század fordulójának viszonyaiba. A források ugyanis arról árulkodnak, hogy az ügyben Szokoly Péter és Bánóczy Simon igen körültekintően a központi kormányzat szemszögéből szemlélték a századforduló viszontagságos állapotait, a magyar nemességet ért támadások összekapcsolódtak a katolikus főrendek rekatolizációs törekvéseivel, amellyel szembeni elégedetlenség igen erős kohéziós tényezője lett Bocskai mozgalmának. 9 A pert eddig Károlyi árpád dolgozta fel a legrészletesebben, amelyben elsősorban a közjogi szempontú megközelítésmód dominál. Károlyi Árpád: Illésházy István hűtlenségi pöre. Bp. 1883. Újabban Péter Katalin foglalkozott a per bizonyos részleteivel, számos ponton újraértékelve a per alapkoncepcióját, többek közt rámutatva arra, hogy a szóban forgó mezővárosokat nem emelte szabad királyi város státusra az uralkodó, hanem kamarai városok lettek. Péter Katalin : Illésházy Istvánról. In: Tanulmá nyok Bocskai Istvánról. A 2006. április 22-én megrendezett konferencia előadásai. Publicationes Universitatis Miskolciensis. Sectio Philosophica. Tom. XVIII. Fasc. 2. Miskolc 2008. 142–158. 10 Pálffy Géza: A Magyar Királyság és a Habsburg Monarchia a 16. században. Bp. 2011. 354–355.
