Századok – 2017
2017 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Bácsatyai Dániel: A 13. századi francia–magyar kapcsolatok néhány kérdése
BÁCSATYAI DÁNIEL 265 E jól értesültség és otthonosság ismeretében, amely a szerző művéből Itália ügyeit illetően árad, igencsak különösnek tarthatjuk azt a vélekedést, amely szerint Andreas Ungarus csak az 1269–1271. évi nápolyi magyar követjárások során került nyugatra, s így abból, amit írt, semmit sem tapasztalt meg személyesen. E feltételezés – látszólag – szilárd alapokon nyugszik; maga András mester büszkélkedett ugyanis azzal, hogy korábban a boldog emlékezetű Béla magyar király és utódja, István káplánja és familiaris a volt. Aligha van okunk kételkedni a Descriptio írójának szavaiban, amelyek a munka datálásában is játszanak némi szerepet: a terminus ante quem V. István halálának napja (1272. augusztus 6.), mivel a felicis recordationis jelző csak atyjára érvényes, így István király vélhetően még életben volt. A felső időhatárt még tovább szűkíthetjük, a szerző ugyanis még élőnek mondja Bartolomeo Pignatelli messinai érseket , aki 1272 elején hunyt el.103 A terminus post quem IX. Lajos francia király halálának időpontja (1270. augusztus 25.), a Descriptio prologus a ugyanis IV. Bélához hasonlóan bol dog emlékezetűként említi. 104 Aligha lehet ellenvetésünk Szűcs Jenő rendkívül leleményes hipotézise ellen, amely szerint András mester 1271 telén csatlakozhatott Péter gróf kíséretéhez, aki nagybátyja Szicíliáján keresztül tért haza a balsikerű tuniszi keresztes hadjáratról. Az a megállapítása azonban már joggal keltheti fel gyanakvásunkat, amely Andreas Ungarus Nápolyba érkezésére vonatkozik, tudniillik, hogy 1270-ben, vagy nem sokkal előtte jutott el az Anjou-udvarba. Ha ugyanis ez korábban történt volna, „nem nevezhetné meg egykori urai gyanánt mindkét magyar királyt.” 105 103 Pietro Dalena: Pignatelli, Bartolomeo. Dizionario Biografico degli Italiani LXXXIII, 2015. http:// www.treccani.it/enciclopedia/bartolomeo-pignatelli_(Dizionario-Biografico), letöltés 2017. jan. 23. 104 Létezik olyan álláspont is, amely a Descriptio születését egy évtizeddel későbbre, 1282–1283 környékére helyezi. Alençon grófja ugyanis a Szicíliai Vecsernyét követően újra Dél-Itáliába utazott, hogy nagybátyja segítségére legyen a sziget visszafoglalásában. Kevéssé valószínű feltételezések szerint András mester csak ekkor állt a gróf szolgálatába, aki Salernóban hunyt el 1283 áprilisában. Lidia Capo joggal hívta fel a figyelmet, hogy a Vecsernye után aligha uralkodott I. Károly környezetében az az optimizmus és győzelemittasság, ami a műből árad. Vö. Lidia Capo: Da Andrea Un garo a Guillaume de Nangis: un’ipotesi sui rapporti tra Carlo I d’Angiò e il regno di Francia. Mélanges de l’École française de Rome 89. (1977) 820. 20. jegyz. A mű keletkezését 1270 és 1282 közé teszi és az ebből fakadó ellentmondások miatt alkalmasint több alkotási fázisra gondol annak legutóbbi kiadója. Vö. Andreas Ungarus, Descriptio victorie Beneventi. Szerk. Fulvio Delle Donne. Fonti per la storia dell’Italia medievale. (Antiquitates 41.) Roma 2014. 105 Szűcs J. : Társadalomelmélet i. m. 854.
