Századok – 2017
2017 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Bácsatyai Dániel: A 13. századi francia–magyar kapcsolatok néhány kérdése
A 13. SZÁZADI FRANCIA–MAGYAR KAPCSOLATOK NÉHÁNY KÉRDÉSE 266 Mivel Istvánt már gyermekségében, 1245-ben királlyá koronáztatta IV. Béla, 106 így András mesternek igenis lehetett alkalma mindkét király szolgálatában állni akár már évtizedekkel 1270 előtt is. S valóban, még 1247-ben felbukkan egy András mester nevű királyi capellanus IV. Béla udvarában. 107 Tulajdonképpen azt tarthatjuk valószínűtlennek, hogy mesterünk egyszerre szolgált volna a kibékíthetetlen viszályban álló IV. Béla és István ifjabb király familiá iban az 1270 előtti esztendőkben. Ám van itt még egy nehezen megmagyarázható mozzanat: András mester – a magyar követség állítólagos tagja – miért döntött úgy, hogy elhagyja királya szolgálatát, hogy régi urát Péter alençoni gróffal cserélje fel? Ugyanebben az időben, 1270-ben veszí tette el urát egy másik Itáliában tartóz kodó Andreas Ungarus magister , Báncsa István prenestei püspök-bíboros famili ájának tagja. Ez az András mester 1262-ben jelenik meg először a forrásainkban, amikor a bíboros-pártfogója közbenjárására elnyerte a korinthoszi káptalan egyik praebendáját IV. Orbán pápától. Az Akhaiai Fejedelemségben található kanono ki stallum ügye azonban már IV. Sándor pápa idején (1254–1261) is napirenden volt, így András capellanus már 1262 előtt is István bíboros környezetéhez tartoz hatott.108 Az 1270-ben elhunyt magyar főpap végrendeletében is megemlékezett a korinthoszi kanonokról.109 A névazonosság mellett van néhány körülmény, amely valószínűvé teszi a feltételezést: a két András mester egy és ugyanazon személy volt. Az első mindjárt a korinthoszi praebenda . A korinthoszi érsekség ebben az időben nem számított címzetes egyháztartománynak, hiszen a terület a Latin Császárság 1261. évi bukása után továbbra is latin fennhatóság alatt állt. 110 106 Zsoldos Attila: Családi ügy. IV. Béla és István ifjabb király viszálya az 1260-as években . História könyvtár. Monográfiák 24. Bp. 2007. 13. 107 Békési Emil: Magyar írók az Árpádházi királyok korában. III. Katolikus Szemle 10. (1896) 738– 739.; RA I. 2. 260. no. 866. Mivel ez az András egyben győri kanonok is volt, így felmerül a gyanú, hogy azonos azzal az Andreas magister rel, aki 1271-ben győri nagyprépost lett. Vö. Bedy Vince: A győri székeskáptalan története. Győr 1938. 306. Ebben az esetben a Descriptio szerzőjével történő azonosítás természetesen komoly akadályba ütközik. 108 1263. november 5.: Les registres d’Urbain IV (1261–1264). I–V . Szerk. Jean Giraud. Paris 1900–1958. III. 134–135. no. 1172. 109 A végrendelet töredékét Agostino Paravicini Bagliani adta ki. Lásd Agostino Paravicini Bagliani: Un frammento del testamento del cardinale Stephanus Hungarus (†1270) nel Codice C 95 dell’Archivio del Capitolo di San Pietro. Rivista di storia della Chiesa in Italia 25. (1971) 179–182. Idézi Kiss Gergely: Dél-Magyarországtól Itáliáig. Báncsa nembeli István (1205 k.–1270) váci püspök, esz tergomi érsek, az első magyarországi bíboros életpályája. Pécs 2015. 204–208. 110 John Finley: Corinth in the Middle Ages. Speculum 7. (1932) 486–487.; Raymond Janin: Corint he. In: Dictionnaire d’Histoire et de Géographie ecclesiastiques. XIII. Paris 1956. 876–880.
