Századok – 2017
2017 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Bácsatyai Dániel: A 13. századi francia–magyar kapcsolatok néhány kérdése
BÁCSATYAI DÁNIEL 257 tűnik fel újra egy-egy ispánjuk. 81 Elképzelhető, hogy – Pozsega kivételével – egy ideig IV. Béla veje, a halicsi Rasztiszláv kormányozta őket macsói hercegségével együtt. Az azonban nem vitás, hogy az egykor Kaloján által irányított déli határvidék egy része most az uralkodóház egy másik száműzetésben menedéket lelő külhoni rokona, az említett Rasztiszláv ellenőrzése alá került, s talán feltehetjük: ez volt a helyzet a szerémi herceg familiá jával, udvartartás ával is. Macsó orosz ura meglehetősen tevékenyen avatkozott bele a balkáni politikába: elfoglalta Boszniát, miközben egyik leányát (IV. Béla unokáját) I. Mihály bolgár cárral házasította össze, majd 1256 nyarán békeszerző közvetítőként lépett föl a veje és II. Laszkarisz Theodórosz nikaiai császár között fellángolt háborúban.82 A Bulgária feletti magyar védnökség jele volt az is, hogy IV. Béla felvette a Bolgárország királya címet, amely legelőbb 1255-ben jelent meg titulatúrájában. Mihály cár meggyilkolása (1257) után Rasztiszláv még a fővárosba, Tirnovóba is bevonult, s felvette az imperator címet is , ám itt már komoly ellenállással kellett szembenéz nie az új cár, Konstantin oldaláról. Ez a IV. Béla érdekeit szolgáló, ám mégis bizonyos fokú autonómiáról tanúságot tevő politika megengedi a feltételezést, hogy Rasztiszláv gondoskodott a déli határvidék élén álló elődje leányainak kiházasításáról is. Ebben az összefüggésrendszerben nem volna nehéz megmagyarázni Ilona és I. Uroš István szerb király esküvőjét,83 de a Latin Császárság szerepe továbbra is fejtörést okoz, hiszen ahhoz a magyar félnek aligha fűződhetett közvetlen érdeke. Vizsgálódásaink e pontján némileg valószínűbbnek ítélhetjük, hogy nem IV. Béla vagy Rasztiszláv, hanem maguk a pápai diszpenzációért közbenjáró személyek, vagyis II. Balduin császár és testvére, Margit álltak Kaloján Mária 81 Zsoldos A. : Archontológia i. m. 127. (Bács), 166. (Krassó), 182. (Pozsega), 207. (Szerém). Kevé ben 1240 és 1272 között nem ismerünk egyetlen ispánt sem (162.). 82 Pauler Gy. : A magyar nemzet i. m. II. 229–230., 528. 178. jegyz. 83 Hogy erre mikor kerülhetett sor, rejtély. 1254-ben fegyveres konfliktus tört ki Szerbia és Raguza között, s az utóbbi oldalán lépett föl a bolgár Mihály cár és a halomföldi Radoszláv kenéz is, de korábban az időközben elhunyt Ninoszláv bosnyák bán is biztosította Raguzát támogatásáról. Lásd Gál Judit: IV. Béla és I. Uroš szerb uralkodó kapcsolata. Századok 147. (2013) 479. Nem tudjuk pontosan, hogy Bolgárország, Bosznia és Halomföld mikor került Rasztiszláv befolyása alá, de az évtized közepére e függőségi viszony már bizonyosan fennállt. Ha a Raguza elleni háború idején e három terület már magyar protekció alatt állt, akkor az Uroš István és IV. Béla közti viszony sem lehetett éppen felhőtlen, ami nem teszi valószínűvé, hogy a magyar királynak vagy Rasztiszlávnak köze lehetett volna a szerb király házasságához – legalábbis ekkoriban. Mivel – mint láttuk – Ilona második fia 1254 körül született, így annyi bizonyos csak, hogy a szerb királyné az évtized elején már férjnél volt.