Századok – 2017
2017 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Bácsatyai Dániel: A 13. századi francia–magyar kapcsolatok néhány kérdése
A 13. SZÁZADI FRANCIA–MAGYAR KAPCSOLATOK NÉHÁNY KÉRDÉSE 248 Vajon ki volt Kaloján veje, a bullákban felbukkanó Anselmus de Keu ? Gordon McDaniel az Anjouk nápolyi levéltárából megmaradt dokumentumok között meggyőző érveket talált a szóban forgó személy azonosításához . 45 A Capetingek Anjou-ágát megalapító I. Károly, Nápoly és Szicília királya a Balkánon is megvetette a lábát: az 1267-ben meghódított Albániát (regnum Albanie ) helytartókon keresztül kormányozta. Egyikük, aki Anselmus de Chau néven bukkan fel a di nasztia 1943-ban elpusztult nápolyi regisztrumaiban, 1273. május 13-tól töltötte be hivatalát, azonban már 1274. április 12. előtt elhunyt – e rövid idő is elég volt azonban, hogy komoly összetűzésbe keveredjen Durazzo érsekével.46 A nápo lyi források további adatokat is megőriztek róla és családjáról. 1280. június 7-én I. Károly megtiltotta az apuliai kikötővárosoknak, hogy akadályt gördítsenek egy bizonyos Maria de Chaurs nevű nemes hölgy adriai utazása elé, aki lánytestvérét, Szerbia királynéját készült meglátogatni.47 Egy évvel később, június 4-én és 5-én a király megismételte parancsát , ám a nemesasszonyt ezúttal Maria de Chau nak és consanguinea nostrának nevezi, s az engedély immár Georgius comes re, a szerb király követére is vonatkozik.48 A június 5-i parancs teszi egyértelművé, hogy a szóban forgó hölgy a bő harminc évvel korábbi pápai bullákban említett Máriával azonos, mivel I. Károly Anselmus de Chau özvegyeként ( relictam quondam nobilis viri 45 McDaniel a balkáni história neves cseh szakértője, Konstantin Jireček befejezetlenül maradt, német nyelvű Szerbia-történetének (Geschichte der Serben. I–II. Gotha 1911–1918.) 1952-ben kiadott, kiegészítésekkel ellátott szerb nyelvű fordítására hivatkozik, amely már említi a IV. Sándor-féle bullát, ám IV. Incééit nem ismeri, pedig valójában ez utóbbiakból derül ki Mária származása. Lásd Konstantin Jireček: Istorija Srba. I–II. Belgrád 1952. II. 265. 67. jegyz. A vonatkozó kiegészítés forrását lásd Constantin Jireček: Staat und Gesellschaft im Mittelalterlichen Serbien III . Denk schriften der Kaiserlichen Akademie der Wissenschaften in Wien 58. (1914) 36–37. 46 McDaniel, G. : Hungarian-Serbian Relations i. m. 48. Albániai hivatalviselését a következő doku mentumok igazolják: 1274. május 13.: Acta et diplomata res Albaniae mediae aetatis illustrantia. I–II. Szerk. Thallóczy Lajos – Konstantin Josef Jireček – Milan Šufflay. Wien 1913–1918. (a továbbiakban: AA), I. 86. no. 299.; 1273. május 23.: uo. 87. no. 303.; 1273. augusztus 13.: uo. 88. no. 304.; 1273. december 30.: I registri della cancellaria angioina I–L. Szerk. Riccardo Filiangieri. Napoli 1950–2010. (a továbbiakban: RCA), XI. 108. Néhaiként emlékezik meg róla: 1274. április 12.: AA I. 89. no. 308. 47 1280. június 7.: „nobilis mulier domina Maria de Chaurs cum filia sua et familia eiusdem domine intendit transfretare ad presens ad partes Servie visura dominam reginam Servie sororem suam” – AA I. 140. 48 1281. június 4.: „cum nobilis mulier Maria de Chau, consanguinea nostra charissima et comes Georgius, nuntius illustris regis Servie ad nostram venientes presentiam ad regem eundem ad presens de nostra licentia revertantur.” 1281. június 5.: „nobilem mulierem Mariam relictam quondam nobilis viri Anselmi de Chau dilectam consanguineam nostram et nuntios magnifici principis regis Servie charissimi amici nostri.” – AA I. 140.
