Századok – 2017
2017 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Bácsatyai Dániel: A 13. századi francia–magyar kapcsolatok néhány kérdése
BÁCSATYAI DÁNIEL 249 Anselmi de Chau) említi. Nem fér tehát kétség Gordon McDaniel megállapít ásá hoz, amely szerint a bullában szereplő Anselmus de Keu I. Károly albániai hely tartója, s felesége, Mária révén I. Uroš István szerb király feleségének, Ilonának a sógora volt. A nápolyi Anjouk környezetében élő özvegy Máriának – alighanem lánytestvérnek köszönhetően – a szerbiai tengerparton is volt birtoka; egy 1283. évi adásvételi szerződés a szerbiai (ma montenegrói) tengerparti város, Ulcinj úrnőjeként emlékezik meg róla,49 amelyet Mária még 1285-ben is b irtokolt. 50 Mindez összevág azzal, amit az Ilona királyné származásáról nyilatkozó középkori források állítanak, tudniillik, hogy francia családból, s királyi vagy császári vérből származott.51 A fentiek alapján egyértelmű, hogy Ilona és Mária III. Béla magyar király és Courtenay Péter konstantinápolyi latin császár dédunokái , va lamint II. Iszaakiosz bizánci császár unokái voltak. Az Ilona szerb királyné származását éles szemmel megoldó McDaniel a pápai bullák Anselmus ának de Keu jelzőjét valószínűleg helytelenül – bár kétségkívül logikusan – oldotta fel. Valóban, semmi meglepő sem lenne abban, ha a Magyar Királyság déli területein egykor kulcsszerepet játszó Kaloján herceg családjába beházasodó személy a tatárok által elpusztított szerémségi püspöki székhely, Kő egyik francia származású előkelő lakója lett volna. 52 Régi vélemény azonban a tör ténetírásban, hogy I. Károly szóban forgó albániai helytartója a Latin Császárság 49 1283. április 5.: „in Vlcinio in curia domine Marie de Cau, domine Vlcinii” – AA I. 140. no. 470. 50 1285. április 6.: AA I. 149. no. 498. – Itt kell szót ejteni arról a vélekedésről, amely szerint az 1280. június 7-én kelt parancsban feltűnő, Szerbiába áthajózó Maria de Chaurs nem azonos az egy évvel később ugyanoda utazó Maria de Chau val. Míg az utóbbi valóban egy bizonyos Anselmus öz vegye volt, addig az előbbi, a szerb királyné testvére, nővérével együtt a nápoly-szicíliai Anjou-udvarban karriert befutó Chaources-családhoz tartoztak volna. Vö. Nicolas Petrovich: La reine de Serbie Helène d’Anjou et la maison de Chaources. Crusades 14. (2015) 167–181. Nyilvánvaló e vélemény tarthatatlansága: ha Anselmus özvegye nem volt rokonságban a szerb uralkodóval, ugyan miért láto gatott volna Szerbiába, s miért birtokolhatta volna a szerbiai Ulcinj városát? Az 1280-ban feltűnő Maria de Chaurs alak alighanem a regisztrum írnoka hibájának tudható be. 51 Az előbbi értesülés II. Danilo érsek 14. századi elbeszélésében, míg az utóbbi Danilo folytatójánál maradt fenn. Vö. McDaniel, G . : Hungarian-Serbian Relations i. m. 46. McDanielhez hasonlóan gyakran állítják – Georgiosz Akropolitészre hivatkozva –, hogy I. Uroš István a magyar király veje volt. Ez azonban félreértés, ugyanis az idézett Akropolitész-hely nem a szerb királyra, hanem az „orosz úrra,” a halicsi Rasztiszlávra vonatkozik, aki valóban IV. Béla leányát, Anna hercegnőt vette feleségül. Vö. George Akropolites: The History. Szerk., ford. Ruth Macrides. Oxford 2007. 303–304. jegyz. Ugyancsak gyakran olvashatjuk, hogy Ilona II. Balduin császár leánya volt; ennek cáfolatára lásd Wertner Mór: A középkori délszláv uralkodók genealogiai története. Temesvár 1891. 52–54. 52 McDaniel, G. : Hungarian-Serbian Relations i. m. 48–49.
