Századok – 2017
2017 / 1. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - „Füstölgő romok között”. Fejér megyei helyzetjelentések a második világháborút követően (Somogyi László)
TÖRTÉNETI IRODALOM 226 mezőgazdaságot, mind az ipart ért károkat szemléletesen, a kiemelten érintett községek számadataival mutatja be, s ezekből az olvasó számára világossá válik, hogy a mezőgazdaságon belül az állatállomány szenvedte el a legsúlyosabb pusztítást. De a megye iparát is jelentős károk érték, főként a feldolgozóipart és a kisipart. A harcok befejeztével a talpra állás az iparban csak nehezen indult meg, a mezőgazdasági termelés hamarabb magára talált, bár a békeévek mutatóitól ekkor még elmaradt. A háború utáni újrakezdéshez radikális lépésekre volt szükség, ilyen például az Ideiglenes Nemzeti Kormány 1945. március 17-én kiadott földreform rendelete, amelynek nyomán a megyében csaknem 300 ezer holdnyi földterület került kiosztásra. A negyedik, egyben utolsó tanulmány a vármegyei közigazgatás helyzetét vizsgálja (A vár megyei közigazgatás helyzete a háború után). Szerzője, Gulyás Anita röviden bemutatja a har cokat követően a megyében kialakult közigazgatási káoszt, illetve a rendszer életre keltésére tett kísérleteket. Az első teendők közé tartozott a nemzeti bizottságok, mint a háború után az életet megindító szervek létrehozása. A közbiztonság javítására több településen állítottak fel nemzetőrséget, melyek a lakosság értékeit és személyes biztonságát óvták. A szerző sorra veszi a közellátás, a kereskedelem és közutak állapotát, valamint a közegészségügyi és az egészségügyi intézmények helyzetét. A pénz rohamos elértéktelenedése, a vele járó hiperinfláció – amihez a Vörös Hadsereg által használt fedezet nélküli hadipénz is jelentősen hozzájárult – a településeket súlyosan érintette, a fizetésképtelenség szélére sodorta. A háború az oktatást és a kultúrát sem kímélte. Számos községi iskola megsemmisült, gyakran több évfolyam szorult egy (nem egyszer fűtetlen) tanterembe, de az oktatói gárda is erősen megfogyatkozott. A harcok alatt a községi népkönyvtárak 80%-a elpusztult, a mozik súlyos károkat szenvedtek. A források válogatásánál a szerzők mélyen merítettek, így a megyei szintű iratoktól a járási főszolgabírói iratokon át a községekig bezárólag találhatóak dokumentumok, melyeket kiegészítik tisztiorvosi iratok és néhány gyártörténeti vonatkozású forrás. A harcok alatt az egyes településeken történt halálesetek okainak feltárásához az anyakönyvi iratokat használták fel. A forrásközlés szempontjainak bemutatására külön fejezetet szenteltek a szerzők. A közigazgatás különböző szintjein keletkezett iratokat 1945 és 1947 közötti időszakból válogatták és kronologikus sorrendben követik egymást. A szerzők „előrelátását” dicséri, hogy főleg 1948 előtti dokumentumokat válogattak be a kötetbe, így – ahogy azt maguk is megjegyzik – még mentesek az ideológiai behatástól. A veszteséglisták összeállítása során használt halotti anyakönyvi másodpéldányok jól használható forráscsoportnak bizonyulnak a kutató számára, ám nem teljes körűen adják vissza a valós számokat. Czetz Balázs tanulmányában számszerű adatokat olvashatunk a megyét ért emberveszteségről, de – amint erre a szerző fel is hívja a figyelmet – az anyakönyvi bejegyzések nem tükrözik pontosan a polgári áldozatok számát, és bizonyos halálesetek vizsgálatára alkalmatlanok (lásd a 76. számú lábjegyzetet). A bevezető tanulmányokat záró jegyzetapparátus bőséges életrajzi ismertetéssel szolgál a szövegekben felbukkanó tisztviselőkkel, politikai szereplőkkel kapcsolatban. A magyarázatot igénylő eseteket, elnevezéseket szintén a jegyzetekbe írt magyarázatok teszik teljes mértékben érthetővé. Egy-egy forrás azonban néha többet mond minden elemzésnél. Megrázó olvasni a szenvedésről, amelyet a megye lakossága élt át a harcok alatt sőt, még a háborút követően is, hisz
