Századok – 2017
2017 / 1. szám - KONFERENCIA - Pritz Pál: Pamlényi Ervin és a Századok
PRITZ PÁL 21 szörnyű mocsarába négyszáz esztendeje már belesüllyedt nehéz igazával Dózsa György.11 Ezért sem kukoricázott az előző rendszer, ha a hatalmát veszélyeztető törekvéseket észlelte. Majd bekövetkezett 1944 pokla. Alig utána viselt dolgaival megjött az országot felszabadító-megszálló Vörös Hadsereg. A közeli barátnak, Ortutay Gyulának pedig – amikor az dolgát megcselekedve a BBC-vel hírcsere megállapodást kötött – Vorosilov marsall kedvesen megmondta: ha még egyszer megkérdezésük nélkül hasonlót cselekszik, elválasztják a fejét a nyakától. 12 Aztán az éppen csak megkapaszkodó szerkesztő lakásán becsöngetett az ÁVH egyik főtisztje. Feleségével érkezett. Otthonosan körültekintett a családnak éppen elegendő területű lakáson, lakonikusan közölte, hogy ezentúl a legcsendesebb szoba az ő otthonuk. Pach Zsigmond Pál, az intézetet helyettes igazgatói beosztásban tényleges vezető majd levelet intéz az MTA illetékes alelnökének, hogy Pamlényi elvtárs fontos munkáját ez zavarja. Miért lett volna a levélnek foganatja? Ugye nem csodálkozunk azon, hogy ily körülmények között a különben szürke eminenciás, a bátrak társaságától kissé távol álló Pamlényi Ervin a munkás intézeti napok reggelén – őt közelről ismerő nehány kollégája szerint – úgy kezdett dolgozni, hogy szemében ott bujkált a kérdés: – ma vajon mitől kell félnünk? Természetesen mindez nem elegendő ok arra, amit jó ideje tudunk: titkos szálon működött együtt az állambiztonsági szervekkel. 13 A fennmaradt három dosszié terjedelmű anyag tanúsága szerint 1965-tól társadalmi kapcsolatként, 1968. január 25-től pedig beszervezetten működött együtt az állambiztonsági szervekkel. A szervek elsősorban a Történettudományi Intézet munkatársainak külföldi kapcsolataiból adódó veszélyek elhárításában, másodsorban a szakma belső ügyeiben akarták hasznosítani tudását. Az előbbiben a gyanítottan a nyugatnémet hírszerző szervek fedőszerveként is működő Österreichisches Ost- und Südosteuropa-Institutban többször megforduló történész volt számukra fontos. A történészfronton – sorrendben – a nacionalistáknak, a 11 Illyés Gyula: Dózsa György beszéde a ceglédi piacon. Az utolsó strófa így hangzik: „Elképzelem, így szólt s nagy bajszát törölve, / néz a futó égre, majd a zajló földre./ Homlokán a harag rőt koszorújával/ s szinte tántorogva nehéz igazával/ indul Temesvárra süllyedni jeltelen,/ szörnyű mocsaradba, magyar történelem!/ S mint egy barát írta harcairól szólván:/ nyomában ott tolong százhúszezer sátán.” 12 Ortutay Gyula: Napló I. 1938–1954. Bp. 2009. 10. – Tátrai Zsuzsa közli ezt az Ortutayra emlé kező írásában. 13 ÁBTL 3.2.1. Bt. 2168/1.
