Századok – 2017
2017 / 1. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Türk Attila – Lőrinczy Gábor – Marcsik Antónia: Régészeti és természettudományi adatok a Maros-torkolat nyugati oldalának 10. századi történetéhez (Mesterházy Károly)
TÖRTÉNETI IRODALOM 205 Türk Attila – Lőrinczy Gábor – Marcsik Antónia RÉGÉSZETI ÉS TERMÉSZETTUDOMÁNYI ADATOK A MAROSTORKOLAT NYUGATI OLDALÁNAK 10. SZÁZADI TÖRTÉNETÉHEZ Archaeolingua, Bp. 2015. 486 oldal A szegedi Móra Ferenc Múzeum és a Szegedi Tudományegyetem Régészeti tanszéke hosszú évtizedek óta szoros szakmai kapcsolatban áll egymással, melynek eredménye a most ismertetésre kerülő kötet is. Mivel a múzeum kutatási területe Csongrád megyét foglalja magába, s Szeged egy régió központja is egyben, így bizonyos korszakokra nézve régiós, illetve mikrorégiós kutatásnak is tekinthető a megyében folyó régészeti tevékenység. Ezeknek a kutatásoknak bevallott célja, hogy a lelőhelyek jellegéből és csoportosulásából a megtelepedés módjára, idejére, a településviszonyokra, az akkori társadalom tagozódására, az „egykori régiók” felfedezésére következtessenek. Jelenleg azonban nincs kidolgozott módszertana a régészeti régió kutatásának, így az eredmények vitathatóak. A régió kialakulásának vannak előfeltételei, vannak régió képző tényezők, melyek a jelenlegi gazdaságföldrajz alapján jól tanulmányozhatók. Ezek lehetséges régészeti vetületei alapján meg lehet határozni az egykori „régiók” kutatásának szempontjait. Nagy kérdés, hogy a rendelkezésünkre álló régészeti anyag és a jelenlegi közigazgatási határok adta keretek alkalmasak-e az egykori régiók és mikrorégiók meghatározására. A szerzők alapvetően saját, de mindenképpen újabb feltárások adataira támaszkodnak, melyek segítségével, újra és újra hozzáfogva próbálják meg értelmezni a régi ásatások anyagait. Az M5-ös autópálya építésekor (2003) végzett szerencsés feltárásaik képezik a biztos alapot. Az egyes lelőhelyek anyaga nagyobb részben már publikált, számos probléma már akkor is felmerült. Az újabb ásatásokkal – különösen a Szeged-Öthalom V. homokbányában talált kis temetővel, és a zsombói magányos sírokkal kiegészítve – szélesebb összefüggésben lehetett felülvizsgálni a táj honfoglalás kori betelepülését. Így a Szeged-Kiskundorozsma-Hosszúhát-Halom lelőhelyen 1999-ben előkerült magányos sír, a Hosszúhát másik pontján 2004-ben talált 10 síros kis temető, a 2000-ben Kiskundorozsma-Subasán feltárt 7 síros temető, valamint a Szeged-Öthalom V. homokbányában 2009-ben megmentett 8 sírhoz kiegészítésként Zsombóról a Bába-dűlőről és a Ménesjárás-dűlőről is csatoltak egy-egy sírt. Természetesen az összes korábbi, a szakirodalomból ismert temetkezést is figyelembe vették. Így alakult ki a Maros-torkolattal szemben fekvő „mikrorégió” jelenlegi arculata. Különös jelentősége van e néhány magányos sír, vagy kis temető bemutatásának a 10. századi településviszonyokról kialakult képünk árnyaltabb ábrázolásában, főleg ha a terület két jelentős, bár közöletlen több generációs temetőjét (Algyő, Sándorfalva) is számításba vesszük. A lelőhelyek speciális jelentőségét pedig az adja, hogy a Szegedtől nyugatra és északnyugatra, a kiskundorozsmai Hosszúháton és környékén a nagyfelületű feltárásoknak köszönhetően az egymástól 10, 20, 200 méterre, vagy még nagyobb távolságban levő magányos sírokat és sírcsoportokat hiteles körülmények közt sikerült megfigyelni.
