Századok – 2017
2017 / 1. szám - KONFERENCIA - Mann Miklós: A Századok működése Szilágyi Sándor szerkesztői korszakában (1875–1899)
A SZÁZADOK MűKÖDÉSE SZILÁGYI SÁNDOR SZERKESZTőI KORSZAKÁBAN (1875–1899) 14 közlések hírt adtak készülő munkákról, és például az Országos Levéltárra vonatkozó rendeletről. A mellékletek többnyire előfizetői felhívásokat tartalmaztak. Szilágyi a taggyűjtő tevékenységre is gondot fordított: 1876-tól kezdve a létszám gyarapodott, a Társulat anyagilag erősödött, s ez lehetővé tette a folyóirat ívszámának 50-ről 60-ra, a példányszám 1800-ra emelését. A nyolcvanas évek elejére a szerkesztőbizottság tevékenysége fokozatosan csökkent, viszont a tagság növekedése következtében Szilágyi javasolta titkári iroda létesítését. 1884-ben Ipolyi Arnold elnök Thallóczy Lajost másodtitkárrá, Szádeczky Lajost pedig titkársegéddé nevezte ki. Mivel Thallóczy nem sokkal ezután Bécsben lett levéltár igazgató, így Ipolyi – Szilágyi javaslatára – Szádeczkyt léptette elő, s a titkársegédi állást Barabás Samu töltötte be. Nem vitás, hogy Thallóczy, majd Szádeczky másodtitkári működése komoly segítség volt Szilágyi számára a Századok szerkesztésében. Az évtized második felében Szilágyi Sándor gyakran betegeskedett: sokat utazott külföldi gyógyfürdőkbe, s ilyenkor a Társulat kiadványainak ügyeit Szádeczky intézte. Állandó levelezésben volt Szilágyival, pár naponta küldte beszámolóit. Valóban a másodtitkárok működése nagy segítséget jelentett Szilágyinak a Századok szerkesztésében, hiszen a Történelmi Tár után a Magyar Történelmi Életrajzok sorozata is megindult. A nyolcvanas években folytatódott a fiatal tehetséges történészek írásainak megjelentetése a Századok ban. Csánki Dezső, Schönherr Gyula után Márki Sándor, Tagányi Károly, Acsády Ignác, Ballagi Aladár, Hampel József is egyre több publikációval jelentkezett. Bár a szerkesztő bizottság gyakorlatilag megszűnt, a beküldött cikkek bírálójaként Pauler Gyula segítette a szerkesztőt a jobb tanulmányok kiválasztásában. Érdekes felidézni a 19. század végének pár negatív lektori jelentését: „Mellékelten visszaküldöm Révész czikkét Németújvári Ivánról. Szorgalommal van írva, de mégis csak iskolai dolgozat. Felfogása banális, néha gyermekes... Az adatokat csak külsőleg tudja egymás mellé állítani, anélkül, hogy az események valódi összefüggését sejtetni engedné vagy maga is sejtené! Nagyon át kellene dolgozni, hogy a Századokba beváljék.” Vagy egy másik: „Welczek czikke [...] nem szellemtelen. Az írónak van esze és bizonyos ismerete, de nyelve gyarló; néhány ténybeli hibát találtam benne, és sok dolgot [...] nagyon is szubjektív módon vagy is oly képet fog fel, a mi talán lehetett volna, de hogy így volt, az adatokból nem következik, de még csak nem is valószínű [...] Csak azt kívánhatom – magunk közt legyen mondva – hogy múljék e pohár a Századoktól.”
