Századok – 2017
2017 / 6. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Széchenyi Ágnes: Pályaképek. Művelődéstörténeti metszetek a 20. századból (Pritz Pál)
1414 TÖRTÉNETI IRODALOM tanulmányának továbbfejlesztett változata. Széchenyi Ágnes itt is megmutatja, miként kell és lehet rengeteg, egymásnak számtalanszor ellentmondó, szétszórt adathalmazból idegőrlő munkával élő portrét gyúrni. Az így rekonstruált életút pedig újabb bizonyság arra, hogy számos esetben igen tehetséges, nagyműveltségű, kemény akaratú ember is második vonalban, ha úgy tetszik, ismeretlenségben marad. Molnár Ferenc Márta leányának ugyan nem kellett osztoznia második férje, Sárközi György tragédiájában, ám élete e nélkül is tele volt hányattatásokkal. (A zsidó származású férj indította útjára a Válasz című folyóiratot. Azzal a hatalmas ambícióval, hogy az – Németh László szóleleményével – olyan száj legyen, amelyen át a magyarság válasz a végre felszakad.) Sárközi Márta egy darabból faragott, megindítóan nemes alakjának Széchenyi Ágnes 2004-ben Menedékház címmel megjelent kötetével állított maradandó emléket. Kornfeld Móricról természetesen 2006 előtt is sok mindent lehetett tudni. Ám e tudás rendszerezése, összefoglalása a szerző által szerkesztett, az említett esztendőben magyarul, 2007-ben a tengeren túl angolul napvilágot látott könyvvel történt meg. A kezünkben lévő kötetben olvasható, széles társadalmi beágyazottságú Kornfeld-portré pedig a 2006-ban megismertnél is lényegesen bővebb, összetettebb. A hat szereplő között négy – így-úgy – egymásnak rokona is. Sárközi Márta nem csupán Molnár Ferencnek volt a leánya, hanem egyben a hazai publicisztika egyik jelesének, Vészi Józsefnek az egyik unokája. Biró Lajos Mártának a nagybátyja, Horváth Zoltán pedig Márta első férje volt. Szegi Pál kivételével az ábrázoltak zsidó származásúak. Sorsuk az asszimiláció sikerének és kudarcainak fényes, árnyékos története. Vészi József a húszas években is a Pester Lloyd nak, tehát a kormány félhivatalos lapjának az élén áll, s ezzel azt is mondhatjuk, hogy nap mint nap ő rajzolta meg külföld felé a hivatalos Magyarország arcát. 1928-ban – 70. születésnapján alkalmából – megkapta a Corvinláncot. Igazi befolyás mégsem volt a kezében. Az ő nagy korszaka az 1918 előtti liberális Magyarország. Megcsinálta a Berlinben megjelenő Jung Ungarn t, azt az 1911-ben összesen 12 számot megélt folyóiratot, amely alcíme szerint Monatschrift für Ungarns politische, gei stige und wirtschaftliche Kultur. Bár kuriózum maradt, de – tudjuk meg a kötet egyetlen nem kifejezetten személyi arcélt rajzoló tanulmányából – testvére a Nyugat című folyóiratunknak, s ha tovább folytatja, akkor ugyanolyan jelentékeny, s jellege okán talán még annál is fontosabb orgánum lett volna. Mi pedig azt tesszük hozzá, hogy a húszas években bizony Bécs volt a kapu, amelyen keresztül a külföld az ottani magyar emigráció lapjaiból tájékozódhatott a „Horthy-betyárok” (Jászi Oszkár gyakran használt kifejezése) országáról. Az emigráció által megrajzolt kép nemegyszer torzan tükrözte a hazai valóságot. Vészi Józsefnek és lapjának tehát bőven volt mit ellensúlyoznia. Vészi Józsefnek két leánya volt. Margit és Jolán. Margit – hiába ellenezte apja – hozzáment Molnár Ferenchez, akitől aztán elvált. De előtte megszülte Mártát, aki nagy jólétben, ám didergő magányban nevelődött fel. A másik leány Blau Lajoshoz ment feleségül, akit Biró Lajosként ismerünk. Neki is a dualizmus időszaka volt a nagy korszaka. Az országé is – tehetjük hozzá a társadalmat is felvillantó remek tanulmány adatsorai alapján. Magyarországon – például – 1906-ban 1787 lap összesen 160 millió példányban látott napvilágot. E számok akkor lesznek igazából beszédesek, ha hozzátesszük, hogy a példátlanul gyorsan fejlődő korabeli, mintegy háromszor nagyobb népességű Német Birodalomban 1914-ben 4200 hírlap és 6500 folyóirat létezett (79., illetve 46.). Az 1918-as polgári demokratikus forradalomban Biró Lajost államtitkári posztra nevezték ki a megszerveződő Külügyminisztériumba. Apró filológiai hiba, hogy a kötetben hol államtitkárként, hol helyettes államtitkárként szerepel (64., 114., 116.). Nagyobb hiba, hogy a lényeg említetlen maradt. Az ugyanis, hogy magas állására – mert nem volt előképzettsége, hozzáértése – Biró Lajos alkalmatlan volt. Messze nem egyedül. Államtitkári kinevezése a
