Századok – 2017
2017 / 6. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Kolontári Attila – Seres Attila (szerk.): A Komintern „védőszárnyai" alatt. Orosz levéltári iratok Rákosi Mátyás börtönéveiről 1925–1940. (Hornyák Árpád)
1412 TÖRTÉNETI IRODALOM szolgálnak. A válogatásnál a szerzők kifejezetten arra törekedtek, hogy azok a levelek kerüljenek a szélesebb nyilvánosság elé, amelyek bemutatják Rákosi helyzetét a fegyházban, a kedély- és egészségügyi állapotát, betekintést nyújtanak mindennapjaiba, illetve a kapcsolati körére utaló adatokat tartalmaznak. A dokumentumok másik nagy csoportját azok a jegyzőkönyvek, feljegyzések stb. alkotják, amelyek a kiszabadítására irányuló kampányok és akciók hátterét és fontosabb fordulatait világítják meg. A két levéltár forrásköréből válogatott dokumentumkötetből alapvetően egy olyan párhuzamos történet bontakozik ki előttünk, amely kétfajta interpretációt is megenged. Az egyik a nemzetközi helyzet képlékenységéből kiinduló, Rákosi kiszabadulását a nemzetközi proletárforradalom égisze alatt elképzelő, a nemzetközi kampányok sikerében bízó, és az ügy végkifejletét végső soron a nemzetközi munkásmozgalom moszkvai központi szervéhez, a Kominternhez kötő események sorozata. Döntően ezt világítják meg a Komintern archívumában felkutatott iratok. A másik a szovjet Külügyi Népbiztosság által képviselt, jóval óvatosabb és racionálisabb, a nemzetközi helyzet aktuális állapotával is számoló, a hagyományos diplomáciai eszköztárat nem feltétlenül megkerülni akaró gondolkodásmód. Ezt az olvasatot nyújtják a külügyi levéltárból előkerült dokumentumok. A közölt iratok, amelyek keletkezésük időpontja szerint, kronológiai sorrendben szerepelnek a kötetben – időbeli eloszlása egyenetlen. A bebörtönzésétől a második perre való felkészülésig tartó nyolc évről mindössze tucatnyi irat kerül közlésre. Az 1931–33 közötti évekből pedig semmilyen dokumentum nem szerepel a kötetben. Az 1925–34 közötti időből nyilvánvalóan sokkal kevesebb orosz forrás állt a kutatók rendelkezésére, mint az 1934-et követő időszakból. Ennek magyarázata az orosz levéltárakra jellemző kutatási nehézségek mellett vélhetően abban is rejlik, hogy a szovjet külképviselet 1934–35 fordulóján történt budapesti megtelepedését követően a korábbiakhoz képest egy sokkal erőteljesebb irattermelés indult meg, hiszen a szovjet diplomácia a helyszínről, a perben résztvevő felek révén közvetlenül informálódhatott az események alakulásáról. A szerzők gondosan ügyeltek arra, hogy az eredeti dokumentumon szereplő széljegyzetekre, margóra, egyéb helyre írt kézírásos bejegyzésekre, a dokumentumokon lévő gépelt eredeti vagy későbbi kézírásos aláhúzásokra, kiemelésekre utaljanak a gazdag, de nem túlburjánzó jegyzetapparátusban. A dokumentumok jelzetén meghagyták az irat keletkezésének körülményeire, helyére és időpontjára, továbbá minősítési fokára vonatkozó információkat. Közölték a másolatok, többletpéldányok rendeltetési helyére utaló adatokat is, amelyekből kiderül, hogy az okmány a hivatali apparátus mely szintjére jutott el, és esetleg milyen szerepet játszott a későbbi döntéshozatalban. A kötet végén rövid angol és orosz nyelvű összefoglaló és névmutató szerepel, megkönnyítve az érdeklődő tájékozódását. A dokumentumok tartalomjegyzéke további segítséget nyújthatott volna. A kötet szerzői/szerkesztői láthatóan nagy súlyt fektettek arra, hogy az iratokban előforduló minden egyes személy életrajzát felkutassák, ezzel is segítve a tájékoztatást. A rendkívül adatgazdag és igen terjedelmes, bár szerényen csak bevezető gondolatokként szerepeltetett 76 oldalas tanulmány részletes és kitűnő eligazítást nyújt az olvasónak a korszak és a magyar–szovjet kapcsolatok két világháború közötti történetéhez, és a közölt dokumentumok helyén való kezeléséhez. Mi a jelentősége a kötetnek? A dokumentumgyűjtemény számos kérdést árnyal és helyez jobb megvilágításba. A fontosabbak közé tartozik, hogy a forráskötet alapján kirajzolódó történeten végigtekintve egyértelműen látható: a szovjet diplomácia sosem kívánta a Rákosi-ügynek alárendelni a Magyarországgal az 1920-as években még egyenetlen, de bíztató jeleket is magában hordozó, majd 1934-ben hivatalos rangra emelt, s 1940-ben egyenesen felfelé ívelő bilaterális kapcsolatrendszerét. A feldolgozott források és a közölt iratok alapján egyértelműen kiderül az is, hogy a két per negatív nemzetközi visszhangjának semmilyen befolyása nem volt Rákosi további sorsára. Rákosi, ha szerepét mégoly fontosnak is tüntették fel a második világháború
