Századok – 2017

2017 / 6. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Kolontári Attila – Seres Attila (szerk.): A Komintern „védőszárnyai" alatt. Orosz levéltári iratok Rákosi Mátyás börtönéveiről 1925–1940. (Hornyák Árpád)

1411 TÖRTÉNETI IRODALOM

mereven elzárkózott attól, hogy Rákosi ügyét politikai érdekek által befolyásolt kérdésnek tekintsék. Vélhetően igaza volt Vámbéry Rusztemnek, Rákosi egyik ügyvédjének, aki úgy vélte, hogy a magyar kormány a perrel meg akarta nyugtatni azokat a politikai erőket az országban, amelyek ellenezték a diplomáciai kapcsolatfelvételt Moszkvával, és így kívánta demonstrálni, hogy dacára a kapcsolatfelvételnek, nem tűr el semmiféle kommunista propagandát Magyarországon (62–63.).

A sok ügyvéd egyébiránt szintén nem szolgálta Rákosi ügyének előmozdítását, mert nemcsak szakmai véleményük, módszerük, védelmi taktikájuk, de politikai felfogásuk is különbözött.

Emellett a Szovjetunió is olyan szarvashibákat vétett, ami eleve lehetetlenné tette, hogy Rákosit valamely, a Szovjetunió részéről nyújtott kedvezményekért cserébe távozni engedjék a Szovjetunióba. (Pedig erről gyakorlatilag a kezdetektől, 1926 óta folytak tárgyalások).

Ilyen baklövés volt Moszkva részéről, hogy 1934 áprilisában jóváhagyta Rákosi kérelmét a szovjet állampolgárság megszerzésére, majd tetézték ezt azzal, hogy a második per ítélethirdetése után, 1935 nyarán a Komintern VII. kongresszusán Rákosit beválasztották a Végrehajtó Bizottságba. Ezzel ugyanis Rákosi „minősége” is megváltozott, mert egyszerű politikai fogolyból nemzetközi szervezet vezető tisztségét betöltő személlyé lépett elő, amely a fennálló államrend megváltoztatását tűzte ki célul. Aligha kétséges, hogy Moszkvában is tisztában voltak e lépések várható következményével, ám a Szovjetunió számára is jól jött Rákosi súlyának növelése, hisz így a nemzetközi munkásmozgalom egyik vezető funkcionáriusáért emelhetett szót. A dokumentumokból azonban szépen kirajzolódik, hogy a Szovjetunió felsőbb vezetése korántsem tekintette valódi szívügyének Rákosi kiszabadítását, s az időről időre meg is feneklett a párt- és államapparátus bürokratikus útvesztőiben. Nem mozdította elő ügyét az sem, hogy 1938-ban a tisztogatás során kivégezték Kresztyinszkij külügyi népbiztos-helyettest, illetve az időközben hazarendelt budapesti szovjet követet is, akik hivatalból leginkább exponálták magukat kiszabadításában. A nemzetközi/államközi kapcsolatok is kedvezőtlen fordulatot vettek, amikor az Antikomintern paktumhoz való csatlakozása miatt a Szovjetunió 1939 februárjában felfüggesztette a diplomácia kapcsolatait Magyarországgal.

Végül azonban, ahogy az ilyen kényes kérdéseknél lenni szokott, éppen az államközi kapcsolatok javulása és a nemzetközi helyzetben bekövetkezett elmozdulások tették lehetővé, hogy Rákosi villámgyorsan a börtön falain és az ország határain kívülre kerüljön. Kiengedésének jogi alapjául az az 1928-ban elfogadott törvény szolgált, amely szerint a rabokat saját kérelmükre a börtön felügyelőbizottságának ajánlása alapján az igazságügyi miniszter feltételes szabadlábra helyezhette, ha büntetésük időtartamának háromnegyed részét már letöltötték és fogva tartásuk ideje alatt jó magaviseletet tanúsítottak, így fennállt a javulásuk lehetősége. Miután az életfogytig tartó szabadságvesztés 20 évben volt nevesítve, ennek ideje 1940 őszén érkezett el Rákosi Mátyás számára. 1925-ben egy, ha nem is daliás termetű, de jó kiállású férfi állt a bíróság előtt, 1940-ben pedig egy elhízott, egészségileg megroggyant ember hagyta el a börtön kapuját és Magyarországot is – sajnos nem örökre. A forrástárban közreadott iratokat két oroszországi levéltárból, az Orosz Állami Társadalom- és Politikatörténeti Levéltárból (RGASZPI) és az Oroszországi Föderáció Külpolitikai Levéltárából (AVP RF) válogatták a szerkesztők/szerzők. Az összesen 376 oldalas kötetben 110 többnyire orosz nyelvű, kisebb részben eredetileg magyar és német nyelven készült dokumentum kapott helyet Rákosi Mátyás börtönéveinek időszakából.

A közölt iratok tartalmazzák a börtönben sínylődő magyar pártvezető és a szovjet emigrációba kényszerült családtagjai közötti üzenetváltásokat, illetve általuk a Komintern érintett testületei, továbbá a szovjet pártszervek elé terjesztett megkeresések nagy részét, amely az események rekonstruálásában és hátterének megértésében az egyik legfontosabb forrásul