Századok – 2017
2017 / 6. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Kolontári Attila – Seres Attila (szerk.): A Komintern „védőszárnyai" alatt. Orosz levéltári iratok Rákosi Mátyás börtönéveiről 1925–1940. (Hornyák Árpád)
1410 TÖRTÉNETI IRODALOM a Monarchiának fontos és erős tagja volt. A háborús propaganda változatai a civil lakosság mindennapi életébe is beszüremkedtek, melynek során a reklámok igyekeztek kihasználni a háborús konjunktúrát. A magyarországi propaganda kezdetben felülről megszervezett, állami befolyásolású, ugyanakkor spontán, alulról jövő kezdeményezések eredménye is volt. A hatalom korán felismerte a sajtó, az írástudók szerepét, cenzúrát alkalmazott: ily módon igyekezett az egyoldalú propagandának érvényt szerezni. Megszervezték a Sajtóhadiszállást, az állami propaganda központi intézményét, ennek hatékonysága azonban 1916 után több szempontból is kérdésessé vált. A propagandatevékenység ennek ellenére a háború folyamán egyre erősödött, ugyanakkor létrejöttek azok a művészeti, szépirodalmi, képzőművészeti fórumok is (háborús antológiák, képzőművészeti kiállítások), melyek nemcsak a háború melletti, hanem a háborúellenes propaganda (például kabaré, verseskötetek, publicisztika) fórumaivá váltak. Végül, a háború nagy tanulsága: a korábbiaknál jobban felértékelődött az információk ellenőrzésének igénye, tudatosodott, hogy a háború nemcsak a csatatereken, hanem egy virtuális térben, a szavak és képek koordinátái között is zajlott. Kincses Katalin Mária A KOMINTERN „VÉDŐSZÁRNYAI” ALATT Orosz levéltári iratok Rákosi Mátyás börtönéveiről 1925–1940. Összeáll., bev., szerk. Kolontári Attila – Seres Attila Argumentum, Bp. 2014. 376 oldal A magyar kommunista mozgalomnak már a két világháború közötti időszakban, jórészt az ellene lefolytatott eljárás eredményeként emblematikus alakjává vált vezetőjét, Rákosi Mátyást 1925. szeptember 22-én tartóztatták le a magyar hatóságok. Az ellene és társai ellen elindított eljárásnak komoly nemzetközi visszhangja volt ugyan, de nagyobb füsttel, mint lánggal, ugyanis – a szerzők megállapítása szerint – a „két per negatív nemzetközi visszhangjának semmilyen hatása nem volt Rákosi további sorsára (8.)”. E megállapítás helyességével a közölt dokumentumok alapján nehéz lenne vitatkozni, bár a nemzetközi rosszallásnak talán lehetett némi szerepe abban, hogy Rákosit végül mégsem a statáriális bíróság előtt vonták felelősségre, hanem a Budapesti Királyi Büntető Törvényszék előtt folyt ügyének tárgyalása. Rákosi Mátyás első pere 1926. július 12. és augusztus 4. között zajlott. Ítéletében a bíróság az állami rend megváltoztatására irányuló kísérlet vádpontjában találta vétkesnek, és nyolc év hat hónap fegyházra ítélte. Büntetését Vácon kezdte meg, majd 1930-ban a Szegedi Fegyházban, a hírhedt Csillagbörtönben – egy kifejezetten politikai foglyok részére kialakított szárnyában – folytatta. Ahogy közeledett a büntetés vége, Budapestre szállították és ismét perbe fogták. Ezúttal a Tanácsköztársaság idején elkövetett bűnei miatt állították bíróság elé. Felségsértés, lázadás, pénzhamisítás, gyilkosság, gyilkosságra való felbujtás vádpontokban ismét bűnösnek találtatott, és az 1935. január 21. és február 8. között zajló per végén életfogytiglani fegyházbüntetést kapott, amit szintén a Csillagbörtönben kellett letöltenie. Első peréhez képest javulni látszottak Rákosi esélyei. Ekkor már négy ügyvéd védte, s látszólag a nemzetközi helyzet is kedvezőbb volt számára, lévén hogy nem sokkal korábban, 1934 tavaszán került sor a magyar–szovjet diplomáciai kapcsolatok felvételére, ami elvileg a két ország kapcsolatainak normalizálódása mellett lehetőséget nyújtott Moszkvának, hogy kedvező irányba befolyásolja a per kimenetelét. Ám nem így történt. A magyar igazságszolgáltatás
