Századok – 2017
2017 / 6. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - ifj. Bertényi Iván – Boka László – Katona Anikó (szerk.): Propaganda – politika, hétköznapi élet és magas kultúra, művészet és média a Nagy Háborúban (Kincses Katalin Mária)
1409 TÖRTÉNETI IRODALOM A Sajtó és sajtóirányítás című tematikai egység a sajtóban tetten érhető magyarországi há borús propaganda jelenségeit tárja föl. Buzinkay Géza Sajtó és/vagy propaganda az első világ háború alatt című, a kötet egészét tekintve kiemelkedő, a magyarországi háborús sajtópropa gandáról szóló, átfogó tanulmánya többek között a témakör kutatásának buktatóira hívja föl a figyelmet: árnyalt szövegelemzések szükségesek, hiszen például az informálás nem tekinthető egyértelműen propagandának. A szigorú forráskritika elveinek betartása nélkülözhetetlen az általános háborús hangulat feltárásakor. Az írásból megtudhatjuk azt is, hogy a háború kitörésekor már rendelkezésre állott az agitáció mai értelemben vett teljes eszköztára, melynek előzményei 17. századiak, valamint kiépült a háborús propaganda állami intézményrendszere. Szabó Dániel a magyarországi sajtót tekintette át a háború kitörésekor. Kontrollforrásokat is bevonva a kutatásba arra a következtetésre jutott, hogy a sajtó háborúpártisága kisebb hatással lehetett az emberekre, mint azt eddig a kutatás gondolta. A sajtót felügyelő cenzúra törvényi, rendeleti hátterét, annak intézményeit és módját a kötetben Paál Vince Sajtóirányítás és -ellenőrzés Magyarországon a Nagy háború éveiben című tanulmánya mutatja be. Azt a jelen séget tárja föl, miszerint Magyarországon ugyan általános cenzúra nem volt érvényben, de a háború kitörése miatti rendelkezésekkel a sajtó működését nagyban korlátozta a hatalom, mellyel minden érdekelt fél elégedetlen volt. Klestenitz Tibor tanulmányából kiderül: a sajtópropaganda egy olyan háborús eszközzé vált, ami képes volt versenyre kelni a leghatékonyabb és legmodernebb fegyverekkel is. Végül Vörös Boldizsár egy, a korban újonnan felfedezett világba kalauzol el, a filmhíradók virtuális terébe, bebizonyítva, hogy az 1915-ös és 1919-es híradók jelentős közvélemény formáló eszközöknek bizonyultak. Az első világháború propagandájának a politikai melletti másik nagy területe a művészet: az irodalom és a képzőművészet, mint azt a kötet Irodalom és háború és Művészet és vizuális kultúra című fejezetei bebizonyítják. Jókai Mór (Veres Miklós tollából), Ady Endre (Borbás Andrea írásából), Babits Mihály (Visy Beatrix jóvoltából) a korabeli háborús irodalmi antológiák szerzői (Boka László közleményéből), Emőd Tamás (Rózsafalvi Zsuzsanna munkájából), Móricz Zsigmond (Cséve Anna, Szilágyi Zsófia elemzéséből), Kosztolányi Dezső (Szilágyi Zsófia írásművéből) életművének feltárásában az első világháborús tematika szisztematikus vizsgálata jelentős új eredményeket hozott. A képzőművészeti és vizuális kultúra témakörében Szücs György Hermann Lipót, Murádin Jenő pedig az erdélyi művészek munkásságát méltatta. Ifj. Bertényi Iván egy sajátos közép-európai „műfajra”, az osztrák mintára elterjedt szögelőszobrok jelenségére hívja föl a figyelmet, melynek motivációja a propaganda mellett a hadi jótékonyság fellendítése volt. Katona Anikó a háborús plakátművészet korabeli sajtóvisszhangjának jelenségeit elemezte a német Das Plakat című lap cikkeit véve alapul, végül Samu Botond Gergő az első világháborús propagandatérképek világába kalauzolja el az olvasót. Itt kell megjegyeznem, hogy a színes illusztrációkat tartalmazó, igényes kivitelű kötetben a gyufaskatulya, jobb esetben tenyérnyi méretben közölt térképek sajnos értelmezhetetlenek. Nemcsak a tanulmányokat, hanem a szerkesztői előszót is érdemes alaposan elolvasni, mert annak megírói arra vállalkoztak, hogy a kötetben megjelentetett írások alapján ösz szefoglalják, hogy végül is mi jellemezte a világháború propagandáját. Milyen is volt tehát a Monarchia és ezen belül Magyarország első világháborús propagandája, és mi jellemezte e propaganda szereplőit a kötet szerkesztőinek olvasatában? Mindenekelőtt a magyar propagandára az amatőrizmus illett leginkább, például az angolszász propagandával szemben gyenge és kezdetleges volt, a benne résztvevő középosztály pedig a háború önkéntes propagandistájává vált. E hiányosság ellenére a magyar propaganda tudatos volt és szervezett, szinte mindvégig számíthatott az elit támogatására is. A propaganda-formák módosultak a háború folyamán, különféle alakváltozatai voltak, az 1918-as fordulat után „szinte már állami szintre” emelték azokat. A magyarországi propaganda egyik fontos eleme, hogy az ország
