Századok – 2017
2017 / 6. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - ifj. Bertényi Iván – Boka László – Katona Anikó (szerk.): Propaganda – politika, hétköznapi élet és magas kultúra, művészet és média a Nagy Háborúban (Kincses Katalin Mária)
1408 TÖRTÉNETI IRODALOM első világháború – száz év távlatából című, a háború emlékezetpolitikájáról szóló tanulmányá nak szó szerint azonos szövege már két évvel korábban megjelent a Korunk 2014. évi októberi számának 72–81. oldalán. E kiváló írás szerepeltetése természetesen indokolt, mert valóban keretet ad történeti bevezetőként a teljes kötetnek, azonban szerkesztői mulasztás, hogy az újraközlés ténye az előszóból kimaradt. Ez elmondható Balla Tibor írásáról is, amely a Hadtörténelmi Közleményekben gyakorlatilag azonos címmel és tartalommal, tíz évvel ezelőtt, 2005-ben a 141–151. oldalon közlésre került. Magyarázatra szorult volna az is (szintén a szerkesztői előszóban), miként kapcsolódik a magyar hadiipar Osztrák–Magyar Monarchiabeli történetéről szóló, Kovács Vilmos amúgy szintén nagyon fontos, de témáját tekintve irreleváns tanulmánya a kötet tematikájához. Ugyanez vonatkozik Török Róbert „Kimérés csak addig tart, ameddig a készlet tart!” – élelmiszer- és gyarmatáru-kereskedők az első világháborúban című, amúgy informatív írására is, amely a fontosabb budapesti gyarmatáru kereskedések beszerzési nehézségeiről szól. Végül, örvendetes lett volna, ha a tartalmát tekintve magas színvonalú, érdekes és hasznos tanulmánykötetet gondosabban megszerkesztik, különös tekintettel a jegyzetapparátusra, a helyesírásra és a nyelvhelyességre. A négy nagy tematikai egységbe foglalt tanulmányok a legfrissebb kutatási eredményeket osztják meg az olvasóval, s együttesen nagyon magas szakmai színvonalon járják körül a háborús propaganda kérdéskörét. Minden írásra részletesen nem térhetünk ki, hiszen a kötet a bevezetővel együtt harminc tanulmányt tartalmaz. A Propaganda és alakváltozatai című, legterjedelmesebb fejezet politika-, társadalom- és hadtörténeti szempontból boncolgatja a háborús propaganda témáját. Roman Holec a Monarchia-ellenes cseh és szlovák propaganda témakörébe enged bepillantást, ami azon túl, hogy magyarellenes sztereotípiák sorát tartalmazta, szorosan összekapcsolódott a politikai önállósodási törekvésekkel. Pollmann Ferenc Atrocitás-propaganda és az osztrák–magyar–szerb háború című tanulmányában azokat a sérel meket veszi számba, melyeket a hadviselő felek az ellenséges államok hadseregei, lakossága által elkövetett bűnökként, azokat propaganda célra felhasználtak. A szerbek offenzív félként való szerepeltetése és az osztrákok kegyetlenkedései egyaránt „színes” képet tárnak elénk: a termés elpusztítása, falvak felgyújtása, a katonák hallatlan kegyetlensége még a gyermekeket és az öregasszonyokat sem kímélte, holttestek megcsonkítása, állapotos nők meggyilkolása, s még sorolhatnám, valamint ezeknek az európai sajtóban, világnyelvekre lefordított propaganda célú felhasználása óhatatlanul a törökök kora újkori, keresztényekkel szembeni kegyetlenségeinek toposzait idézik. Szoleczky Emese a Pasaréti Lövészárok történetéről szóló alapos tanulmányában feltárta, hogy rendhagyó, kevésbé reális, sőt, romantikus felfogást is igyekezett táplálni a hatalom a média közvetítésével a hátország lakosságában: az első, professzionális módon létrehozott hadiskanzen vértelen hősi halálról, könnyű táborozáshoz hasonló lövészárokéletről alakított ki illúziókat a látogatókban. A központi hatalmak első világháborús propagandája nem merült ki az ellenség lejáratásában és a hadisikerek dicsőítésében, mint azt Székely Tamás írásából megtudhatjuk, hanem kiterjedt a dinasztikus hagyományok tiszteletében gyökerező, a szövetséges uralkodókat dicsőítő kultuszra is. Balázs Eszter a hadviselő országok propagandájának közös elemeit gyűjtötte egybe és értékelte. Míg 1916-ig Európaszerte az önmeggyőzés, a mozgósításra való buzdítás dominált, addig a háború második felében az állami propagandában már mindenhol a meggyőzés volt a legfontosabb cél. Ez a korábbinál összehangoltabb, a nemzeti szimbólumokra és mítoszokra erőteljesebben építő politikai propagandát eredményezett. Závodi Szilvia a háborús propaganda mindennapi, mégis különleges területére kalauzolja el az olvasót, a hétköznapi használati tárgyak propaganda célokra való alkalmazását bemutatva. A hadiékszerek (gyűrűk, láncok) készülhettek hadifém-hulladékból; az egyszerű háztartási eszközökön (tányérok, mozsarak, poharak, bögrék) és használati tárgyakon (gyufatartók, varrókészletek, bicskák) egyaránt megjelent a háborús propaganda például egy uralkodót, hős katonát ábrázoló matrica vagy faragvány formájában.
