Századok – 2017
2017 / 6. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Die Protokolle des Österreichischen Ministerrates 1848–1867. III. Abteilung: Das Ministerium Buol-Schauenstein. Band 7. (Deák Ágnes)
1400 TÖRTÉNETI IRODALOM DIE PROTOKOLLE DES ÖSTERREICHISCHEN MINISTERRATES 18481867. III. Abteilung: Das Ministerium Buol-Schauenstein. Band 7. (4. Mai 1858 – 12. Mai 1859.) Verlag der Österreichischen Akademie der Wissenschaften, Wien 2015. LIV+408 oldal A nagy vállalkozás, az 1849 és 1867 közötti bécsi minisztertanács jegyzőkönyveinek közreadása e kötettel lezárult, negyvenöt év alatt huszonhét kötet jelent meg. Kezdettől nagy lendületet adott ez e korszak kutatásának, és stimuláló hatása egészen biztosan még sokáig érezhető lesz. Az utolsó darab is felvonultatja a sorozat erényeit: a pontos szövegközlést, informatív jegyzeteket, hasznos segédleteket (irodalomjegyzék, rövidítésjegyzék, régies kifejezések jegyzéke, a miniszteri konferencia résztvevőinek névsora, személy- és helységnév mutató) s nem utolsósorban tömör, a kötetben tárgyalt legfontosabb tárgyakban biztos kézzel eligazító bevezetőt a dokumentumokat sajtó alá rendező Stefan Malfèr tollából. Lassú folyású, mondhatnánk, kormányzati szempontból unalmas korszakként kezdődik 1858 késő tavaszán a kötetben foglalt periódus. A korlátlan uralkodói szuverenitás kormányzatának fogaskerekei kijelölt pályájukon mozogtak – úgy tűnhetett, jó ideig így is marad ez. Az 1852 késő tavaszán az uralkodó tanácsadó testületévé degradált miniszteri konferencia végezte rutin teendőit: tárgyalt elsőrendű fontosságú politikai kérdésekről, mint például Miksa főherceg lombardia-velencei főkormányzó javaslatairól az észak-itáliai tartományok intézményeinek részbeni átszervezésére, az adórendszer reformjáról, a magyarországi politikai közhangulatot alapvetően meghatározó pénzügyi panaszokról, a magyarországi protestáns egyházak viszonyainak tervezett szabályozásáról; s rendre megvitattak a miniszterek harmadrendűnek is csak nehezen minősíthető ügyeket (mint például a volt zágrábi polgármester nyugdíjügyét vagy az eperjesi görög katolikus püspök egyszeri szubvenció igényét veteményeskert vásárlása céljából), melyek leginkább csak miniszterek közötti nézeteltérés vagy hatásköri villongások nyomán kerültek a minisztertársak szeme elé. Ezen időszak utolsó hónapjainak legfontosabb kérdése azonban: lesz-e háború a Piemonti Királyság, illetve szövetségese, Franciaország ellen, vagy sem – egyáltalán nem került e „testület” elé. A háborús készülődés döntéseit – és ezzel e kötetben foglalt legizgalmasabb dokumentumokat – ugyanis nem a miniszteri konferencia jegyzőkönyvsorozata, hanem az uralkodó által elnökölt szűkebb tanácskozó konferenciákról készült feljegyzések tárják elénk 1859. január eleje és április vége között nyolc alkalommal, melyek összessége függelékként szintén e kötetben látott először napvilágot. Az 1852-től kiépült kormányzati szerkezet gyenge pontjai világosan kirajzolódnak: a miniszterek előterjesztéseiket közvetlenül az uralkodóhoz juttatták el, jelentéktelen ügyekben is uralkodói döntésre várva. A miniszteri konferencia elé csak akkor került egy kérdés, ha az uralkodó úgy rendelte, így sok esetben érezhették azt a miniszterek, hogy egy-egy társuk az ő hátuk mögött győzködi az uralkodót olyan kérdésekben, amelyek az általános politikai irányvonalat is érintik. Ezekben a hónapokban leggyakrabban Karl Ludwig Bruck báró pénzügyminisztert érte a vád, hogy a miniszterek csak egyes gazdaságpolitikai kérdésekben nyilváníthatnak véleményt, miközben a gazdaságpolitika általános elvei nem kerülnek megvitatásra, ráadásul alkalmanként nagyjelentőségű lépésekről is (mint például az úgynevezett déli államvasút magánkézbe adása) csak utólag, egy elintézendő mellékes ügy kapcsán, mintegy „véletlenül” értesült még Alexander Bach belügyminiszter is (142.). De az is abszurd helyzetet eredményezett, hogy a pénzügyminiszternek – bár ő ott ült a háború ügyéről tanácskozó szűkebb összejöveteleken is – nem volt pontos tudomása arról, hogy tulajdonképpen milyen nagyságú összeget kell előteremtenie a háborús készülődés katonai kiadásainak
