Századok – 2017
2017 / 6. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Christian Steppan: Aktuere am Fremden Hof. Herrscherrepräsentation und politische Kommunikation kaiserlicher Gesandter am russischen Hof (1720–1730) (Kökényesi Zsolt)
1399 TÖRTÉNETI IRODALOM I. (Nagy) Péter 1725-ben bekövetkezett halála új fejezetet nyitott a Habsburg– orosz kap csolatok történetében. A következő félévtizedes időszakot hivatott bemutatni a monográfia harmadik és egyben utolsó egysége: Aufblühen und Kultivierung der diplomatischen Beziehungen – Kommunikation zur Erlangung und Erhaltung zwischenstaatlichen Freundschaft in den Jahren der schnellen Herrscherwechel (1725–1730) [A diplomáciai kapcsolatok felvi rágzása és ápolása – Kommunikáció az államközi barátság elérésére és megtartására a gyors uralkodóváltások éveiben (1725–1730)]. A könyv legtekintélyesebb (közel 200 oldal terjedelmű) része belpolitikailag igen változékony és keveset kutatott időszakkal foglalkozik. Ekkor a bécsi és a szentpétervári udvar közötti kapcsolatok lassú javulásnak indultak, amelynek kiemelt állomása volt VI. Károly és I. Katalin között 1726-ban formálisan is megkötött védelmi szövetség. Előzményként fontos megemlíteni, hogy 1722 és 1725 között magasabb rangú császári követ (Botschafter ) nem tartózkodott az orosz udvarban, így fontos diplomáciai fordulópont volt 1725-ben gróf Amadeus von Rabutin (?–1727) császári követ megérkezése. Steppan igen szemléletesen mutatja be Rabutin kapcsolatfelvételi kísérleteit és politikai tőkéjének fokról fokra történő kiépülését. Az új császári követ jól kiigazodott I. Katalin udvarában és eredménnyel képviselte Bécs érdekeit, azonban váratlanul 1727-ben elhunyt. Rabutin helyét gróf Franz Carl von Wratislaw (?–1750) vette át, akit igen komoly kihívás elé állított tehetséges és az udvari körök által elfogadott elődjének helyettesítése. A szerző ezen résznél is meggyőző módon hangsúlyozza a sok esetben a nagypolitikai érdekek árnyékába kerülő követek személyének a jelentőségét. A recenzens nem húzhatja ki magát azon feladat alól, hogy a bemutatott könyv esetleges negatívumairól is beszámoljon. Először is formai szempontból fontos megjegyezni, hogy jól szerkesztett, képi illusztrációkkal is ellátott kötetről van szó, azonban a mű felhasználhatóságát még tovább növelné, ha személynévmutatóval is ki lenne egészítve. A szöveg megértését segíti, hogy a fejezetek végén összegzés található, azonban hiányzik egy általános végösszegzés. Elismerően kell nyilatkoznom a szerző narratív stílusáról, azonban néhány szöveghelyen (kiváltképp az első részben) célszerű lett volna a szorosabb kohézió érdekében tömörebb megfogalmazásokra szorítkozni. Hasonló terjedelmű és hasonlóan széles forrásbázison nyugvó műnél szükségszerű, hogy a kritikus olvasó néhány apróbb hibával és következetlenséggel is találkozzon, azonban ezeknél jelen esetben jóval fontosabbak és szembetűnőbbek a monográfia érdemei. Christian Steppan kiváló érzékkel és aprólékossággal mutatta be a császári diplomaták 1720 és 1730 közötti szentpétervári komplex tevékenységét. Az olvasó átfogó képet kap a diplomácia világának politikai és ceremoniális vonatkozásairól, a követek mozgásteréről, informális lehetőségeiről, valamint a cári udvar működéséről, benne a hatalmi elit (Gavriil Ivanovič Golovkin, Andrej Ivanovič Ostermann és más tanácsadók befolyásának) állandó formálódásáról. Elismerésre méltóak Steppan részletesen kidolgozott lábjegyzetei is, amelyekben az először említett személyekről fontos (önálló kutatásokat is tartalmazó) biográfiai leírásokat közöl. A szerző nagy gonddal elemezte és vetette össze a különféle forrásokat a követutasításoktól, a ceremónialeírásokon és levelezéseken át az újsághírekig, sőt a császári követek tevékenységét még más (angol, francia, porosz) szentpétervári diplomaták jelentéseiben is nyomon követte. Érdemes kiemelni, hogy Steppan sok helyen már-már filológiai részletességgel próbálja elemezni a vizsgált forrásokat, különösen érdekes, hogy a „barátság” fogalmának használatát milyen körültekintő figyelemmel kíséri végig a diplomáciai forrásokban. A könyvet bátran ajánlom mindenkinek, akit a 18. századi orosz udvar vagy a korabeli Habsburg külpolitika érdekel, és a monográfiát egyaránt haszonnal forgathatja az is, aki általánosan a kora újkori diplomáciatörténet után érdeklődik. Kökényesi Zsolt
