Századok – 2017
2017 / 6. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Christian Steppan: Aktuere am Fremden Hof. Herrscherrepräsentation und politische Kommunikation kaiserlicher Gesandter am russischen Hof (1720–1730) (Kökényesi Zsolt)
1397 Christian Steppan AKTEURE AM FREMDEN HOF Herrscherrepräsentation und politische Kommunikation kaiserlicher Gesandter am russischen Hof (1720–1730) (Schriften zur politischen Kommunikation Band 22.) V & R Unipress, Göttingen 2016. 492 oldal Ceremónia, intrika és nagyhatalmi érdekek kulcsszavai jellemzik talán a legjobban Christian Steppan önálló kötetét, azonban ezek mellett nyugodtan választhattam volna a reprezentáció, diplomáciai nyilvánosság, politikai játéktér vagy az informális érdekérvényesítés fogalmait is, amelyek szintén érzékletes képet festenek a recenzált könyv témájáról. A szerző első önálló monográfiája a jelen mű, amelynek alapjául Christian Steppannak az Innsbrucki Egyetemen 2014-ben megvédett doktori disszertációja szolgált. A történettudományi kutatási irányok közül a diplomáciatörténet különösen nehéz területnek tekinthető, ugyanis művelőjének legalább két ország vagy udvar hatalmi berendezkedését, belső kormányzati struktúráját és politikai döntéshozási mechanizmusait kell behatóan ismernie. Sőt, ha a kutató nemcsak a két ország politikatörténete szempontjából releváns megállapításokat kíván tenni, hanem a vizsgált témát az adott korszak tágabb diplomáciatörténeti kontextusában szeretné értelmezni, akkor a nemzetközi (vagy kora újkor esetén inkább dinasztiák közi) kapcsolatoknak az esemény- és kultúrtörténetét is alaposan fel kell térképeznie. Christian Steppant egyértelműen az utóbbi igény vezette, amikor nekilátott könyve elkészítéséhez. Első látásra szűknek tűnhet az egy évtizedet átfogó vizsgálati időkeret, amelyet a szerző kijelölt, azonban az olvasó hamar szembesül vele, hogy Steppan választása valóban indokolt. Egyfelől Oroszország 1720 és 1730 közötti története bel- és külpolitikai szinten is igen mozgalmas időszak volt, gondoljunk csak arra, hogy rövid idő alatt ekkor három, sőt inkább négy cár váltotta egymást a trónon: I. (Nagy) Péter (1682–1725), I. Katalin (1725–1727) és II. Péter (1727–1730), valamint 1730. januárjától I. Anna (1730–1740). A kötet fontos érdeme a korszakválasztás, ugyanis az orosz és a nemzetközi historiográfiában is kevésbé kedvelt témakörnek számít a két „Nagy” uralkodó, I. Péter és II. Katalin közötti időszak vizsgálata. Másfelől pedig Steppan aprólékos, a politika kultúrtörténetén alapuló kutatási módszertana is indokolttá teszi a minél szűkebb vizsgálati időhatár kijelölését. Ennél a két szempontnál még érdemes egy kicsit elidőznünk. A vizsgált évtizedben Oroszország, illetve Oroszország és a Habsburg Monarchia közötti diplomácia történetét nemcsak a gyakori uralkodóváltások színesítették, hanem jelentős külpolitikai fordulópontok is. 1700 és 1721 között zajlott a (nagy) északi háború, amelyben a két államkonglomerátum még egymással ellentétes tábor tagja volt, bár a bécsi udvar aktívan nem kapcsolódott be a Balti-térségben vívott háborúba. Az északi háború annál nagyobb jelentőséggel bírt Oroszország számára, ugyanis az orosz csapatok 1709-ben Polatvánál vereséget mértek XII. Károly svéd király seregeire, s ezáltal I. (Nagy) Péter birodalma az európai nagyhatalmak sorába emelkedett. Az 1721. évi nystadi békét követően Oroszország egyre fontosabb szereplője lett az európai nagypolitikának és diplomáciának, amely a Habsburg–orosz kapcsolatok megélénkülésén is tetten érhető. Az eseménytörténet változékonysága mellett fontos kitérni Christian Steppan kutatási és forrásértelmezési módszertanára is. „[...] a jelen munka egy kísérletet jelent arra vonatkozóan, hogy az orosz udvarban jelenlévő császári követek kommunikációját a maga sokszínűségében világítsa meg” (22.). Művének főszereplői – miként az már könyvének címéből is kiderül – nem a Habsburg és Romanov uralkodók, esetleg a legbefolyásosabb tanácsadóik, hanem az orosz uralkodói udvarban jelenlévő császári követek. A szerző az ő szempontjukból igyekszik bemutatni a két dinasztia kapcsolatát, különösképpen a cári udvar belső működését. TÖRTÉNETI IRODALOM
