Századok – 2017
2017 / 6. szám - KRÓNIKA - Balogh Ádám: Megosztó kompromisszum – Az 1867. évi kiegyezés 150 év távlatából. Nemzetközi konferencia. Budapest, 2017. szeptember 26.
1381 MEGOSZTÓ KOMPROMISSZUM AZ 1867. ÉVI KIEGYEZÉS 150 ÉV TÁVLATÁBÓL Nemzetközi konferencia. Budapest, 2017. szeptember 26. Százötven év telt el az 1867-es osztrák–magyar kiegyezés óta. Érdemes még vitákat folytatni és értelmezni a 21. században e kompromisszumot? Hogyan értékelték a megállapodást a kortársak, és milyen tartalmat hordoz napjainkban? Mik a vitás kérdések, és melyek az ellentétes vélemények? A történettudomány elismert hazai és nemzetközi kutatói gyűltek össze 2017. szeptember 26-án az Országház Felsőházi termében, hogy megvitassák, válaszokat keressenek a kiegyezés körüli történelmi kérdésekre. A tudományos konferenciát a Magyar Történelmi Társulat, az Országgyűlés Hivatalának Közgyűjteményi és Közművelődési Igazgatósága, valamint a Veritas Történetkutató Intézet szervezte. A nyitóbeszédet Hermann Róbert, a Magyar Történelmi Társulat elnöke tartotta, aki az 1867. évet a magyar történelem, illetve történetírás egyik legfontosabb dátumaként tartja számon. Nem csupán a kiegyezés éve miatt, hanem a Magyar Történelmi Társulat alapításának okán is. A Társulat a szakszerű történettudomány megteremtését, az ismeretek terjesztését tűzte ki célul, s ekkor indul útjára az idén 151. évfolyamát megjelentető Századok folyóirat is. Hermann szerint a kiegyezés körüli politikai és történetírói viták, amelyek bizonyos történelmi periódusokban (például az 1920-as éveket követően) fellángoltak, nem a megállapodás létrejötte és tartalma, hanem annak végeredménye miatt bontakoztak ki. Számos hasonló „békekötésre” került sor a magyar történelem során, mégsem volt akkora visszhangjuk és vitatottságuk, mint az 1867. évi kiegyezésnek. Ennek egyik oka az lehetett, hogy a békekötésre a legtöbb esetben a konfliktusok vége után közvetlenül került sor, míg az 1867-es kompromisszum egy tizennyolc évvel korábbi esemény, az 1848–49-es szabadságharc elhúzódott rendezéseként értelmezhető, amely rendkívüli társadalmi, politikai feszültséget generált. A megnyitó beszéd egyik legfontosabb üzenete, hogy egy folyamatnak a kezdőpontjából nem feltétlenül következik annak végeredménye. Hermann Róbert úgy vélte, „a későbbi nemzedékek felelőssége az, hogy mit tud kezdeni azzal a helyzettel vagy állapottal, amit az elődei ráhagynak”. Ifj. Bertényi Iván, a bécsi Collegium Hungaricum tudományos igazgatóhelyettese az előadásában két kérdést járt körül: Van-e okunk ünnepelni a kiegyezést? Vannak-e máig érvényben lévő, jelenlegi életünket pozitív KRÓNIKA
