Századok – 2017
2017 / 6. szám - MŰHELY - László Andor: A kiegyezés történeti párhuzamai a kortárs historiográfiában. A kiegyezés történeti mintázata
A KIEGYEZÉS TÖRTÉNETI PÁRHUZAMAI A KORTÁRS HISTORIOGRÁFIÁBAN 1380 által ajánlott mérsékelt irányzat visszaköszön kortársaik jeles munkáiban: számukra nem okozott gondot az utókor által függetlenségiként és aulikusként azonosított, egymással ellentétesként bemutatott megközelítés összeegyeztetése. Egy induló tudomány kezdeti lépéseinek nehézségei, a szakszerűség hiánya nem homályosíthatja el a kor historikusainak erőfeszítéseit a források feltárására, azok feldolgozására, és a kiegyensúlyozott szemlélet megvalósítására. Bármennyire csábítóak e kategóriák, elhomályosítják látásunkat, és tévútra visznek, puszta címkékről van szó, amelyek elsősorban a politikai ellenfél, a másik oldal megbélyegzésére alkalmasak és használatosak napjainkban csakúgy, mint a 19. század második felében. E kettősség felszínes voltát többen kifogásolták, ezúttal csak R. Várkonyi Ágnest idézem, aki évtizedekkel legjelentősebb historiográfiai munkáinak megjelenése után, önkritikusan mutat rá a leegyszerűsítő szembeállítás terméketlenségére, amikor a 20. század elején Bécsben működő magyar történészekről ír: „Sémákkal intéztük el: aulikus, Habsburg-barát, vagy Habsburg-ellenes, esetleg apolitikus. Ezek nem ismeretelméleti fogalmak.”52 Tiszta beszéd: az elcsépelt jel zők használata nem segít jobban bemutatni e korszak történetírását, úgy állítja be, mintha annak központi kérdése a Habsburg-uralkodókhoz való viszony lenne; ezzel elfedi annak eredményeit, sokszínűségét – legfeljebb bizonyos politikai hatásokra, felekezeti elfogultságokra, romantikus túlzásokra világíthat rá. HISTORICAL PARALLELS TO THE 1867 COMPROMISE IN CONTEMPORARY HISTORIOGRAPHY by Andor László SUMMARY Hungarian historians of the post-1867 period have consciously searched for historical analogies of the 1867 Austro–Hungarian Compromise, and turned to the preceding centuries for parallels. The “long” seventeenth century offers several examples of known compromises. The present article examines these, mainly with regard to the principality of István Bocskai. As most of the leading historians of the late nineteenth century took a balanced approach, the harmonization of the so-called “independentist” and “aulic” approaches presents no real problem. vések Magyarországon a 19. században. Századok 103. (1969) 957–963.; Uő: A pozitivista I. i. m. 274. 52 Uő: Századfordulóink. In: Uő: Századfordulóink. Esszék, tanulmányok.(Liget Könyvek) Bp. 1999. 32.
