Századok – 2017
2017 / 6. szám - MŰHELY - László Andor: A kiegyezés történeti párhuzamai a kortárs historiográfiában. A kiegyezés történeti mintázata
A KIEGYEZÉS TÖRTÉNETI PÁRHUZAMAI A KORTÁRS HISTORIOGRÁFIÁBAN 1378 megoldáshoz ragaszkodik, amit nem erőszakkal akar elérni, nem használja ki a Habsburgok szorult helyzetét, 1605-ös sikerei után feladja hódításai túlnyomó részét, békepontjait „a bölcs mérséklet sugallta”. A különböző erők közti „politikai egyensúly” megteremtése a feladata, a bécsi béke, „az uralkodóház és a magyarság közötti első kiegyezés [...] a magyar politikai szellem egyik legnevezetesebb alkotása, [...] egy szerződés, amely vissza igyekezett adni Magyarországnak régi kormányzatát, s új alapokra fektette Habsburg-királyaink viszonyát a nemzet uralkodó rétegeihez”. A fejedelem érdeme, hogy „kibékítette nemzetét a koronával”. 46 Andrássy Gyula szintén Deák előfutárát festi meg Bocskaiban: mértéktartó, „pártja többségénél is békülékenyebb, »németebb«. Csak azt követeli, amit elkerülhetetlenül szükségesnek tart a nemzeti nagy érdekek megvédésére. S azért el is éri célját”. A felkelés kirobbanásának elkerülhetetlensége mellett a másik fél szempontjait hangoztatja, sorai jól jelzik a dualista korszak igényeit: „szükségünk van a nyugattal való szövetségre”, a fejedelem „a nemzet jövőjét a Nyugattal való szövetségben” keresi, „amelyet az adott körülmények között csak a Habsburg-dinasztia biztosíthat”. A mozgalom legitimitása fontos szempont, hiszen „ha van jogosult forradalom, a Bocskaié az”, hangsúlyos a fejedelem lojalitása: „Nem akarja a Habsburgokat a tróntól megfosztani. Olyan új politikára akarja őket kényszeríteni, amellyel a magyar megbékülhet. A Habsburgok országainak segítségében részesülő, de különben tőlük minden szervében független magyar állam létrehozásán fáradozik”. A kiegyezés miniszterelnökének fia könnyen megérti Bocskait, aki „a nemzet együttes működését akkor is biztosítani akarta, a mikor a kényszerség a kettéválás hívévé teszi”, a bécsi béke és az 1608-as törvények az 1867-os kiegyezésre emlékeztetik. 47 Hasonló szellemben ír az inkább politikusként ismert Beöthy Ákos, amikor az alkut kötő, hűséges fejedelem alakját mutatja be: „egy pillanatra sem hagyja el a mérséklet”, nem válik a hatalom rabjává, képes visszalépni akkor, amikor az ország érdeke azt kívánja, „a haza és az alkotmány követelményei mindig uralkodnak” rajta, tudni sem akar a királyságról. „Tapintat és erős ítélő tehetség vezérli lépteit”, amikor „a kiegyenlítés, a békés alkotás terére lép, a végleges szakítás és törés helyett”. Számára „a kiegyezés, az úgynevezett bécsi béke”, még abban is hasonlóságot lát, hogy Illésházyt és Andrássyt egyaránt halálra ítélték! 48 46 Acsády Ignác: Magyarország három részre oszlásának története (1526–1608). A magyar nemzet története V. Főszerk. Szilágyi Sándor. Bp. 1897. 99–146. 47 Andrássy Gyula: A magyar állam fönnmaradásának és alkotmányos szabadságának okai. Bp. 1905. 210–212., 222., 241. 48 „Azon kiegyezés között, melyet Illésházy létesített, és az 1867-iki között van egy bizonyos analógia Andrássy Gyula és Illésházy István egyaránt halálra volt ítélve.” Beöthy Ákos: A magyar államiság fejlődése, küzdelmei. Politikai tanulmány I. A régi Magyarország a honfoglalástól az 1825-iki országgyűlésig. Bp. É. n. [1900] 393–394.
