Századok – 2017
2017 / 6. szám - MŰHELY - László Andor: A kiegyezés történeti párhuzamai a kortárs historiográfiában. A kiegyezés történeti mintázata
LÁSZLÓ ANDOR 1367 1864–65-ben, a Győri Történelmi és Régészeti Füzetek ben, az első magyar törté neti szakfolyóiratban, a majdani jeles történész, a pályája kezdetén járó Fraknói Vilmos alapos, négyrészes tanulmányban tárgyalja a bécsi megbékélés létrejöttét. Az írás valószínűleg kapcsolatban állhat a közelgő kiegyezéssel,15 abban az évben, amikor Deák nevezetes Húsvéti cikke megjelenik (különnyomatban Győrben), a folyóirat hasábjain közlik az 1606-os kassai gyűlés naplóját is, mely a békealkudozások nehézségeibe enged bepillantást. 16 A bécsi megállapodást előzményként állítja be: az „hazánk újabb történetének egyik legfontosabb, korszakot képező momentuma. Hivatva a politikai pártoskodások által szétszaggatott, vallási villongások által emésztett országnak, állami és vallási viszonyainak végleges rendezésével visszaadni a békét és nyugalmat”. Míg Horváthnál a szabadságért vívott küzdelmek sorozatának első állomásáról van szó, Fraknóinál egészen más folyamatok előzményeként jelenik meg: a Bocskai által elért béke „legelőször kísérté meg a protestantizmusnak elterjedése és a Habsburg dinasztiának trónra jutása óta hazánkban jelentkező különféle pártoknak kibékítését; nem elnyomásuk, hanem igényeik elismerése és lehető kielégítése által; miután alapjául szolgált a 17. és 18. század utóbbi egyezkedéseinek, alapjául a régibb közjognak; nyitányául politikai és vallási történetünkben egy új időszaknak: többszörös fontossággal és érdekkel bír reánk nézve”. Fraknói a szabadságért vívott harcok mellett – és nem azok helyett! – megteremti az kiegyezések korszakát. 17 Fraknói összehangoltan dolgozhatott a győri Ráth Károllyal, akinek a béketárgyalások korábbi, 1605. júliusi szakaszáról szóló tanulmánya a Századok első évfo lyamában lát napvilágot. Számára a fejedelem „egyike volt a leglojálisabb alattvalóknak”, kétszeresen hangoztatja tehát: alattvaló és hűséges – ezzel egyértelműen kijelölve az utat, amelyet utódainak többsége követ majd. „Iszonyú lehetett a vész, mely a hazát fenyegeté, hogy egy ily hű kormányember, mint Bocskai István, fegyvert emelt annak elhárítására.” Eddig általában nem emelték ki annyira ezt a szempontot, elsősorban szabadságharcosként vagy rebellisként, hősként vagy árulóként tekintettek rá, ettől kezdve fontossá vált hűségének, lojalitásának hangoztatása. 18 15 Ugyanebben az időszakban írja meg a Deák Ferenc köréhez tartozó Salamon Ferenc – Várkonyi Ágnes szerint „bizalmas megbízatásból” – a Pragmatica Sanctio történetét, amely szintén fontos előzménynek számít. R. Várkonyi Ágnes: Thaly Kálmán és történetírása. (Tudománytörténeti Tanulmá nyok I.) Bp. 1961. 96–97.; Salamon Ferenc: A magyar királyi szék betöltése és a Pragmatica Sanctio története. Pest1866. 16 Fraknói [Frankl] Vilmos: A bécsi békekötés 1606-ban. Győr 1865.; Az 1606-diki kassai országygyűlés naplója. Közli Csery József. Győri Történelmi és Régészeti Füzetek 3. (1865) 125–134. 17 Fraknói [Frankl] Vilmos: A bécsi békekötés 1606-ban. Győri Történelmi és Régészeti Füzetek 3. (1864) 158., 4. (1865) 216–217.; Uő: A magyar nemzet története III. (1526–1825) Bp. 1873. 139., 146. 18 Ráth Károly: Az alkudozások kezdete Bocskay Istvánnal az 1605-ik év nyarán. Századok 1. (1867) 317–318. A tanulmányt 1867 őszén a Századokat szerkesztő ifjú Thaly Kálmán olvassa fel az akadémián. Lásd R. Várkonyi Á.: Thaly i. m. 115.
