Századok – 2017

2017 / 6. szám - MŰHELY - László Andor: A kiegyezés történeti párhuzamai a kortárs historiográfiában. A kiegyezés történeti mintázata

LÁSZLÓ ANDOR

1365

A 19. századi magyar történettudomány kiemelkedő alakja, Horváth Mihály összefoglaló munkájának első, 1844-es kiadásában a korszakhatárt 1604-re, Bocskai mozgalmának kezdetére tette, és meghatározta azokat a kereteket, amelyek visszaköszönnek majd a következő nemzedékek értékelésében. Számára az 1604–1711 közötti időszak „a nemzeti visszahatásból származott forradalmak-, nemzeti s vallási szabadságért vívott harcok” kora.7

A Habsburgok központosító és ellenreformációs kísérleteivel szembeni reakció, a jogos önvédelem vezetett a harc kirobbanásához. Bocskai fellépése a nyitány.

A katolikus Lányi Károly egyháztörténetében „világtörténeti tünemény”-ként tartja számon a bécsi békét,8

amelynek vizsgálata a későbbiekben előtérbe kerül; a század második felében önálló kötetek és tanulmányok sora születik ezzel kapcsolatosan Horváth Mihály, Fraknói Vilmos, Ráth Károly, Nemes Elek, Károlyi Árpád és Pokoly József tollából.

9

A következő évtizedben Pálkövi Antal számára „következményeiben fontos és nagyszerű a bécsi béke”, Szalay László részletesen beszámol a tárgyalásokról, Irinyi József 1856-ban rövid ismeretterjesztő írásban „higgadt, szenvedélytelen, mérséklett természet”-ként mutatja be Bocskait, aki „a magyar közjog történelmében egyike legelső rangú legnevezetesebb embereinknek”, ugyanis az ő nevéhez fűződik a bécsi béke, „a régi Magyarország egyik alaptörvénye”, amelyet felfogása szerint két korábbi, a „pusztaszeri kötés” és az Aranybulla előz meg.

10

A kor jeles történészei tehát tisztában vannak az ellentétekkel, ám nem tartják azokat kibékíthetetleneknek, tárgyilagos megközelítésre törekednek. „Az újabb ilyen a Bocskai, Bethlen Gábor, I. Rákóczi György pacificatiói a némettel.” Cserei Mihály:

Erdély his

tóriája (1661–1711). Bp. 1983. 354., 456.

7 Horváth Mihály:

A

magyarok története III. Református Főiskola Pápa 1844. 156.; Uő: A

magyarok története III. A mohácsi ütközettől a linczi békekötésig. Pest 1861. 390.; Uő: A

magyarok története rövid előadásban. Pest 1868. 300., 346. Műve harmadik kiadásában hasonlóképpen fogalmaz. Uő:

Magyarország történelme V. 2. bővített kiadás. Pest 1872. XVI. 1.

8 Lányi Károly:

Magyarföld egyháztörténetei. Ausztria-házi korszak II. Pest 1844. 39.

9 Pálkövi Antal: Bocskay és a bécsi békekötés. Sárospataki füzetek 1. (1857–58) 63–78., 262–284.; Horváth Mihály: Adalékok a bécsi békekötés és az azt követett trónváltozás történelméhez. In: Uő:

Történelmi zseb

könyv: Rajzok a Magyar történelemből. Pest 1859. 512–588.; Fraknói [Frankl] Vilmos:

A

bécsi békekötés 1606-ban. Győri Történelmi és Régészeti Füzetek 3. (1864) 158–175. és 245–262., 4. (1865) 33–52. és 193–217. (különnyomatként: Győr 1865.); Ráth Károly:

Az

alkudozások kezdete Bocskay Istvánnal az 1605-ik év nyarán. Századok 1. (1867) 317–335.; Nemes Elek:

Az

1606-ki bécsi békekötés létrejöttének története I–II–III. Erdélyi Múzeum 6. (1879) 1–23., 33–56., 82–88.; Károlyi Árpád:

A

korponai országgyűlés 1605-ben. Köz- és alkotmány-történeti tanulmány. Bp. 1895.; Uő:

A

kiegyezés ügye a kassai országgyűlésen 1606 tavaszán. Bp. 1899.; Pokoly József: Bocskay és a bécsi béke. A

magyarországi evangélium szerint reformált egyház konventje. Bp. 1906.; Károlyi Árpád: Bocskay és a bécsi béke. Századok 41. (1907) 1–19.; Károlyi Árpád:

A

bécsi béke és a három kassai országgyűlés 1606. június-december. MOE 12. 105–407.

10 Pálkövi Antal:

Magyarország története II. Sárospatak 1854. 367.; Szalay László:

Magyarország törté

nete IV. A mohácsi vésztől a linzi békekötésig 1526–1645. Lipcse 1854. 445–460.; Irinyi József: Bocs

kai István. In: Müller Gyula és Vahot Imre egyesült 1857-iki magyar- és erdélyországi nagy képes naptára. Pest 1856. 174–179.