Századok – 2017
2017 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Dénes Iván Zoltán: Az igazolási eljárástól a nyugdíjazásig. Marczali Henrik eltávolítása az egyetemről (1919–1924)
AZ IGAZOLÁSI ELJÁRÁSTÓL A NYUGDÍJAZÁSIG 1346 szakmai teljesítménye egyáltalán nem volt, s aki már 1898-ban megakadályozta, hogy Marczali megírhassa Budapest történetét – fejtette ki álláspontját: „A megindult vita során dr. Ballagi Aladár prodékán hangsúlyozza, hogy igazolási ügyekkel a tanács éppen eleget foglalkozott, módját kell ejteni annak, hogy végre megszabaduljunk az efféle ügyektől. Megjegyzi, hogy azt hogy a fegyelmi vizsgálatot dr. Preisz tanár folytassa le, ő indítványozta. Szóló előtt azonban tiszta a helyzet. Hogy Marczali tanár Kun Bélánál annyiszor megjelent, mutatja, hogy neki ott befolyása volt. Érintkezett Varjassal; megírta rendelésre az amerikai függetlenségi harc történetét; kérdi, miért nem szólót bízták meg ezzel a munkával, vagy más olyan historikust, akit a kommunista rendszer állásából eltávolított? Mindez, valamint a Than-féle ügy, szemináriumi könyvtár elvitele eléggé igazolják a kommunisztikus rendszerrel való kapcsolatot, sőt az is, hogy a historikusoknak több mint fele elbocsájtatott, mutatja, hogy a mondott rendszernek egyszersmind bizalmi embere is volt.” Dr. Angyal Dávid bölcsészettudományi prodékán szerint is a szóban forgó dolgok igen dubiosusak; jelen volt azonban például a Than-vallomás tételénél és Than nem nyilatkozott határozottan. Vita után Rector Magnificus előadó javaslata felett titkos szavazást rendelt el. Beérkezett 8 jelenlevő szavazatképes tanácstag részéről 8 szavazólap 7 igen és 1 nem szavazattal, mihez képest az egyetemi Tanács előadó javaslatát általános szótöbbséggel elfogadta. Végül Rector Magnificus indítványára az egyetemi Tanács dr. Preisz Hugó ny. r. tanár vizsgálóbiztosnak nagy részletességgel s körültekintéssel végzett, fáradságot nem kímélő munkálatáért jegyzőkönyvi köszönetét nyilvánította. 35 Preisz Hugó jogász, igazolóbizottsági előadó beszámolóját a Bölcsészettudományi Kar 1920. január 14-én, az Egyetemi Tanács pedig április 7-én fogadta el. Wolkenberg Alajos teológus, a Hittudományi Kar dékánja újból megvizsgálta az ügyet és 1920. november 23-án ismét beszámolt az Egyetemi Tanácsnak, amely azt elfogadta. Az Egyetemi Tanács 1920. november 23-i döntése tehát immár másodszor zárta le Marczali Henrik igazolásának az ügyét, s igazolta őt. Időközben Marczali Henriket olyan veszteség érte, amelyhez képest minden más elhalványult: felesége 1920. október 20-án hosszú betegség után meghalt. 36 35 Uo. Vö. Dr. Ballagi Aladár egyetemi tanárnak polgármester úrhoz intézett beadványa a székes főváros történetének megírása tárgyában. BFL IV.1407.b. 2858/1874-I. Budapest Székesfőváros Tanácsának iratai. Tanácsi Ügyosztályok Központi Irattára (1873–1930). Budapest székes főváros tanácsa, 1898 évi 23337. számú eln. üo, 1898. június 30. Ballagi Aladár tudományos teljesítménye hiányáról, döbbenetes félrefordításáról és erre épülő félreértéséről lásd Szekfű Gyula: Mit vétettem én? Ki gyalázta Rákóczit? Bp. 1916. 13–33.; Ballagi Aladár 1919-es kiadási próbálkozásaira lásd 22. jegyz. Ballagi könyve 1922-ben svédül megjelent. Vö. Balogh Jenő levele Leffler Bélának. Bp., 1922. jan. 12.; Leffler Béla Balogh Jenőnek. Stockholm, 1922. febr. 21. MTA KIK Kt. 113/1922. 36 Marczali Henrikné meghalt. Világ, 1920. október 22. 5.; Marczali Henrik feleségét – akinek a szülei a Lajta Béla tervezte Kozma utcai Schmidl családi sírboltban nyugodtak – a Kerepesi úti nemzeti panteonba, a lakásához legközelebbi temetőbe, kitért unokatestvére, Kőnig Gyula sírja közelébe
