Századok – 2017
2017 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Buza János: Bihar és Zaránd vármegyei települések az adóprés szorításában. Az Oszmán Birodalom monetáris válságához, 1645
BIHAR ÉS ZARÁND VÁRMEGYEI TELEPÜLÉSEK AZ ADóPRÉS SZORÍTÁSÁBAN 134 osztrák eredetű 3 krajcárosokra utalhattak, amelyek más alkalommal a különböző „aprópénzek” között kaptak helyet. A poltura említésének hiánya nem jogo síthat fel arra, hogy Győr vármegye pénzforgalmából teljes egészében kiiktassuk a lengyel váltópénzeket, csupán azt valószínűsíthetjük, hogy részesedésük szerényebb lehetett annál, mint ami az ország középső, illetve a felső-magyarországi és az erdélyi részeiben jellemzőnek bizonyult. A poltura Pest, illetve Borsod, továbbá Zaránd megye forrásaiból kimutatható, 2 dénárban megállapított kényszerárfolyama volt e váltópénz minimális kurzusa, amelyik az adóemelés burkolt eszközévé vált. A jelek egyértelműen arra engednek következtetni, hogy az adóprés szorosabbra húzásában az adórovók – az államhatalom képviselői – jártak az élen, s többnyire követőkre találtak az „iszpájákban.” A súlyos emeléssel felérő – kényszerárfolyamon számított váltópénzben történő – adózásra egyfelől a durva erőszak94 terjedő hírével, másfelől pszichikai presszióval, valótlan fenyegetéssel, megfélemlítéssel szorították rá a lakosságot. Rósia lakóinak95 kétségbeesett szavait nem tekinthetjük puszta illusztrációnak: „Az minapiban az gyulai Ibrahim iszpahija az császár rovóival és egyéb rendbeli törökökkel harmincz lóval Sebesre feljövén, az császár adójának felszedésére, [...] az rovók megolvasván az pénzt, és látván, hogy csak régi szokás szerint való, az adót fel nem vették, hanem visszahánták pénzeket, azt mondván [...] rövid nap felülvén egynehány ezeren, és feljőnek Deszni vidékére rablani, kit levágják s kinek penig füleket s orrokat elmetszik.” Néhány ezer katonát aligha küldtek volna az adó behajtására a Deszni körüli, „nyomorult állapotú”96 falvakba, az azonban hihető, hogy a nem megfelelő pénzzel fizetni kívánó elöljárót Gyulán vasra verték, s fogva tartották mindaddig, amíg faluja a kívánt pénzzel ki nem váltotta. Furta lakói is okkal várták aggódva a hírt arról, hogy a felemelt, de szokott módon beküldött adót elfogadja-e97 a török uruk. Nem véletlen, hogy a megfélemlített lakosság igyekezett szert tenni polturákra, illetve közelebbről meg nem nevezett váltópénzekre, amelyekhez részben az 94 A Deszni vidékéhez tartozó Dancsfalva adóját nemcsak felemelte a „lippai Iszub [Juszuf] iszpahija – hanem – derekas török sereggel reájok jövén, megrablotta őköt, valamit házoknál talált takarítva elvitette, csak egy háztól is készpénzt negyvenkét forintot vitt el, azonkívül lovat és egyéb féle marhát, az mit kaphatott; egy embert is fogott, azt nagy summán bocsátotta ki; ugyanakkor adófizető embert hármat vágtak le.” EOE XIV. 458. 95 EOE XIV. 461. 96 EOE XIV. 457. 97 „beküldtük ugyan, de nem tudjuk, ha beveszi-e az előtti mód szerint, avagy nem.” EOE XIV. 463.
