Századok – 2017
2017 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Buza János: Bihar és Zaránd vármegyei települések az adóprés szorításában. Az Oszmán Birodalom monetáris válságához, 1645
BUZA JÁNOS 135 áruforgalom,98 részben kölcsönök 99 révén juthatott. Természetesen a messze föld re járó, árukat és pénzeket közvetítő kalmárok tudatos pénzkereskedelmét, s az egyéb haszonélvezők közreműködését sem hagyhatjuk figyelmen kívül. A váltópénzek iránti fokozott igényből nem következett szorosan az, hogy más fizetési eszközöket nem fogadtak volna el a hódítók. Fentebb, 1645-ben a Zaránd vármegyei falvak nem a tallérok visszautasítását, hanem azt sérelmezték, hogy az adók befizetésekor csupán 125 dénárban számították a tallérjaikat. A tallér kényszerárfolyamon történt számítása sem időben, sem térben nem korlátozódott a Partiumra. Győr vármegye több falvának – Szerecsen, Gyömörő, Kapi, Nagybajcs – lakói állították azt 1642-ben, hogy „az tallért csak 120 pénzért veszik el tőlük,100 ” s a gyömöreiek azt is hozzátették, hogy török uruk „egy tallér számban 150 pénzt kéván, az ki igen nagy kárára vagyon az holdultságnak.” 101 Homoród lakói a Zaránd vármegyei falvakkal egyező 125 dénáros tallérárfolyamról vallottak, Pázmánd népessége viszont okkal panaszolta, hogy a török „az tallért 105 pénzért veszi el tülök. Aprópénzt penig másfél forintot egy tallérért, az aranyat 180 pénzért veszi el.” 102 A pénzértékekről szóló hódoltsági panaszok valóságtartalmáról budai tudósítás maradt fenn 1642-ből. E szerint Budán a tallér árfolyama 120, az úgynevezett „gréczi” talléré103 pedig 130 dénár volt, áruvásárlás esetén azonban 150 98 Nagykőrös csapszékére egy fajszi embertől 9 hordó bort vettek 315 forintért, az árát „aranyul, tallérul és aprópénzül” fizették meg. Nagykőrös számadáskönyve 1643. 224/304. A poltura pesti kelendőségét bizonyítja az ott vásárolt 14 hordó bor, amelynek az árát 83,3%-ban „potura pénzül” fizették meg. Nagykőrös számadáskönyve 1645. 210. Mindkettőre lásd MNL OL Mikrofilmtár, 3411. sz. tekercs. Jelentősebb mennyiségű, 765 forint ára borért 63%-ban aprópénzt és polturát, ill. 37%-nyi ismeretlen összetételű készpénzt adtak. Ua. 1646. 197. MNL OL Mikrofilmtár 3412. sz. tekercs. 99 Nagykőrös elöljárósága Budán, „Oroszlán Sidotul poturát” vett kölcsön 141 forint értékben. Nagykőrös számadáskönyve 1640. 176., ill. 1643-ban ugyancsak a nevezettől 400 császári tallért, ill. „apró pénzt” 550 forint értékben. A tallér és a váltópénz kamata azonos – havi 3% – volt. Nagykőrös számadáskönyve 1643. 168. Mindkettőre lásd MNL OL Mikrofilmtár, 3411. sz. tekercs. 100 Ráth K.: A Győr vármegyei hódoltságról i. m. 10., 117., 122. 101 Uo. 101. 102 Uo. 108. 103 Az ún. „gréci tallérok” túlnyomó többsége azonban nem stájer, hanem tiroli tallér volt. Vö. Buza János: A tiroli tallérok hódoltsági és erdélyi sikerének titka. In: A VIII. Numizmatika és a Társtudományok Konferencia. Szeged, 2009. október 7–9. Szerk. Nagy Ádám – Ujszászi Róbert. Szeged 2011. 105–116.; János Buza: Der Erfolg der Tiroler Taler während der Türkenzeit in Ungarn. In: Beiträge zum 6. Österreichischen Numismatikertag 2014. Haller Münz-Blätter, Band VIII. (2015) S. 227–239.
