Századok – 2017
2017 / 6. szám - A KIEGYEZÉS 150 ÉV MÚLTÁN – JELKÉPEK, CEREMÓNIÁK ÉS EMLÉKEZETEK - Miru György: A nemzet emlékezik, Kossuth emlékeztet, születésének 80. évfordulóján
MIRU GYÖRGY 1289 az „alkotmány-hűséggel” és a „fejedelem iránti loyalitással”.90 Perczel tehát nem csupán a tisztelet kinyilvánítását, hanem politikai tartalmat látott az üdvözletekben. Kossuth ennek megfelelően járt el, mint korábban többször, most is emlékeztette a közvéleményt, hogy az ő törekvéseinek nincs megfelelő irányzat a hazai politikában, hiszen ő nem fogadja el negyvennyolcat, az uralkodó személyében realizálódó közösséget, az ő álláspontja negyvenkilenc, a teljes állami függetlenség. 91 Az évszámokhoz kötődő politikai szimbólumok jól kifejezték a különbségeket, s valóban, ahogy a negyvenkilences törekvések egyre inkább diszkreditálódtak a politikai életben, negyvenkilencet az emlékezet teréből is igyekeztek kiszorítani. Emiatt mindig ellentmondásos volt Kossuth viszonya az otthoni negyvennyolcas, függetlenségi politikai irányzatokhoz, pártokhoz. Kölcsönösen használták egymást, és kölcsönösen elégedetlenek is voltak egymással. Kossuth rajtuk keresztül juttatta el üzeneteit a hazai közvéleményhez, de mindig azt érezte, hogy nem hallgatnak rá. A függetlenségiek gyakran fordultak hozzá taktikai és tartalmi kérdésekben, de népszerűségét, növekvő kultuszát is igyekeztek kihasználni, mandátumokká konvertálni. Visszatérő taktikájuk volt, hogy felléptették a választásokon, aki ez ellen egyre határozottabban tiltakozott, majd mivel a mandátumot nem fogadta el, a pótválasztásokon az új jelölt már jobb esélyekkel indulhatott. 92 Kossuth azzal, hogy kimaradt a napi politikai csatározásokból, meg tudta őrizni tekintélyét és népszerűségét. Láthatjuk tehát, hogy az éles politikai szembenállások nem zavarták meg a nemzeti emlékezetközösség működését, még azáltal sem, hogy a politika a maga kódjaival, szimbólumaival igyekezett kizárni a másik alternatívát. Negyvennyolc és benne Kossuth személye úgy lehetett az emlékezés tárgya, hogy nem váltott ki politikai azonosulást negyvennyolc vagy akár negyvenkilenc valóságos tartalmaival. Kossuthot erősödő kultusza, a köréje épülő mitológia ugyan benne tartotta az emlékezet fókuszában, de alakja szoborszerűvé vált, politikai elvei és erkölcsi mércéi egyre kevésbé illeszkedtek a hazai közélet kontextusaiba. A kultusz és az emlékezés, amik Kossuth személyében összekapcsolódtak, többféle jelentést, (múlt)értelmezést is lehetővé tettek. Vizsgálatommal arra törekedtem, hogy a kultusz ismertebb jelenségei mellett a közösségi emlékezet sajátos gyakorlataira, működési módjaira is felhívjam a figyelmet. Az emlékezés és a kultusz is 90 Pesti Napló, 1883. február 23. reggeli kiadás 2.; Perczel Miklós (1812–1904), a Kossuthtal konfliktusba keveredő Perczel Mór öccse, maga is egykori emigráns, 1868 és 1887 közt volt Baranya megye főispánja. 91 Kossuth L.: Hálanyilatkozat i. m. 160–161. 92 Szekfű Gy.: Az öreg Kossuth i. m. 359–360., 369–376., 378., 394., 410–412., 416–419.; Szabó Csilla: A politikai elit függetlenségi ellenzékének szervezeti formálódása Magyarországon az 1860-as években: a 48-as párt megalakulása. Századok 133. (1999) 519–541.; Csorba L.: Kritika és kultusz i. m. 239–243.