Századok – 2017
2017 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Buza János: Bihar és Zaránd vármegyei települések az adóprés szorításában. Az Oszmán Birodalom monetáris válságához, 1645
BIHAR ÉS ZARÁND VÁRMEGYEI TELEPÜLÉSEK AZ ADóPRÉS SZORÍTÁSÁBAN 132 Többek között ezzel magyarázható az, hogy az egyébként is kevés váltópénzt 83 kibocsátó Erdélyi Fejedelemségben I. Rákóczi György 1636–1638 között lengyel mintájú polturákat, illetve 1637-ben III-as és VI-os garasokat84 is verettetett a szerződéses lengyel85 pénzverőkkel. A hódoltsági lakosságot sújtó monetáris zavarok híre nyilvánvalóan eljutott a királyi Magyarországra; például 1640 őszén jól értesült levelezőtől86 szerzett róla tudomást Batthyány Ádám, Nyugat-Dunántúl neves főura, s vélhetően nem ő volt az egyetlen, aki tájékoztatást kapott. 1641/1642 fordulóján már az Udvari Kamarát87 is foglalkoztatták a fejlemények. Bécsben aligha véletlenül merült fel a spekulációs pénzkereskedelemből húzható haszonszerzés gondolata. Az 1642. évi becslések szerint maximum 40%-os, minimum 20%-os nyereségre lehetett volna szert tenni úgy, hogy a hódoltság határára dénárokat küldenek, s ott a nyomott árfolyamon elérhető tallérokra és aranyforintokra váltják át őket. Végül is nem léptek a tettek mezejére, a dénárverés fokozása helyett a polturák behozatala, illetve a 3 dénáros kurzusuk 2,5 dénárra történő leszállítása88 mellett döntöttek. A Dunántúl nyugati sávján és Alsó-Magyarországon, ahol a krajcárértékű veretek forgalma jelentősebb volt, részben érvényt szerezhettek ennek a döntésnek, Felső-Magyarországon és Erdélyben azonban továbbra is 3 dénárban jártak a nagy mennyiségben89 forgó polturák, s többszöröseiket is a 3 dénáros polturakur zusnak megfelelően számították. 83 Huszár Lajos: Az Erdélyi Fejedelemség pénzverése. Bp. 1995. 11. 84 Huszár L.: Az Erdélyi Fejedelemség i. m. 17., 124–125. 85 A „Pénzvereö Lengyelekkel való Contractus”-t a fejedelem említette Ballingh János munkácsi kapitánynak küldött rendeletében. Horváth T. A. MTA Kézirattár Ms. 2560/11. (keltezetlen.) 86 Laskai Sándor levele. Kiskomárom, 1640. szeptember 13. Balázs László: Laskai Sándor reformá tus prédikátor levelei 1640–1657. (Adattár). Egyháztörténet (Új folyam) 1. (1958) 308. Vö. Soly mosi László: Nagybajom és pusztáinak története. A kora középkortól a jobbágyfelszabadításig. Kaposvár 1979. 102–104. 87 Helmut Jungwirth: Beiträge zur Münzgeschichte Ferdinands III. (Österreichische Nationalbiblio thek, doktori értekezés) 1962. 61–62. 88 Jungwirth, H.: Beiträge zur Münzgeschichte i. m. 62.; Günther Probszt: Österreichische Münzund Geldgeschichte von den Anfängen bis 1918. Wien–Köln–Graz 1983.(2) 456–457. 89 Kassán, 1643-ban a városi pénztár készpénze jó kétharmad részben polturákból áll, átszámítva 48612 polturára enged következtetni a felmérés, ugyanis a városi tisztségviselők – éppen a tetemes mennyiség miatt – nem számlálták meg, hanem súlyra mérték a lengyel váltópénzt. Pettkó Béla: Kassa város kincstára 1643–1644-ben. TT. 1883. 176–180. I. Rákóczi György borsi kastélyában a készpénz csaknem 2/3 része „poltura pénzből” – azaz polturákból, III-as és VI-os garasokból – tevődött össze: 904 forint 89 dénár, s mivel ez az összeg maradéktalanul osztható hárommal, átszámítva
