Századok – 2017
2017 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Buza János: Bihar és Zaránd vármegyei települések az adóprés szorításában. Az Oszmán Birodalom monetáris válságához, 1645
BUZA JÁNOS 131 A tanúvallomásokban egyáltalán nem említett birodalmi váltópénz az akcse, 77 azaz az oszpora minőségét rendkívüli mértékben rontották a megelőző években. Kortársi megfogalmazás szerint 1639-ben „az akcse vörösrézből készült fillérhez volt hasonló,”78 az 1640-ben kibocsátott új és immár jó minőségű váltópénzből viszont nem volt elegendő. Tetézte a gondokat az is, hogy a tengerentúli ezüst beáramlása miatt egyes bányák művelésével felhagytak, illetve verdék bezárására is sor került, a meglévők kapacitását pedig nem bővítették, így egyre súlyosabbá vált a napi fizetési eszközök hiánya. A birodalmi váltópénz minősége és mennyisége terén mutatkozó zavarok a tallérok árfolyamának változásában79 is tükröződtek, a pénzrontás idején emelkedtek a kurzusok, a jó minőségű váltópénz szűkös kibocsátása után viszont számottevően csökkentek, az 1640. évi 125 akcséról, 1642–1646 között 100, esetenként 80 akcséra. Nyilvánvaló, hogy így csak veszteséggel lehetett átváltani az aprópénzeket. Több oka is volt tehát annak, hogy a hódítók körében szintén megnövekedett a külföldi váltópénzek – így többek között a magyar dénárok – iránti kereslet. Az áru- és pénzforgalmat hivatalból jól ismerő magyaróvári főharmincados jelentése is megerősítette a magyar váltópénzek „Törökországba”80 történő kivitelét. Magyarországon a rendek81 már korábban is kevesellték a dénárverést, de ér demi változásra nem került sor, így teret nyertek a lengyel váltópénzek, amelyek egyébként is ismertek voltak, közülük kiváltképpen megnőtt a polturák jelentősége és keresettsége az észak-magyarországi82 és az erdélyi pénzforgalomban. 77 Friedrich Schrötter: Wörterbuch der Münzkunde. Berlin 1930. 17. 78 Walter Hinz: Islamische Währungen des 11. bis 19. Jahrhunderts umgerechnet in Gold. Ein Beitrag zur islamischen Wirtschaftsgeschichte. Wiesbaden 1991. 48.; Az akcséra újabban lásd Gyöngyössy Márton: Altin, akcse, mangir ... Oszmán pénzek forgalma a kora újkori Magyarországon. Bp. 2004. 9–11. et passim. 79 A 76. és a 79. jegyzetben említett irodalmon kívül az Oszmán Birodalom pénzértékviszonyaira lásd még F. W. Hasluck: The Levantine Coinage. The Numismatic Chronicle 1921. 39–91.; Robert Mantran: Istanbul dans la seconde moitié du XVIIe siècle. Paris 1962. 244–245.; Vuk Vinaver: Pregled istorije novca u jugoszlavenskim zemljama (XV–XVIII vek). Beograd 1970.; János Buza: Der Kurs der Löwentaler in Ost-Mitteleuropa (mit besonderer Rücksicht auf Siebenbürgen und Ungarn). Acta Historica Academiae Scientiarum Hungaricae 27. (1981) 335–358. 80 Huszár L.: Habsburg-házi i. m. 38. 81 CIH 1635. 69. tc. Vö. Huszár L.: Habsburg-házi i. m. 38. 82 Átmeneti hiányuk is előfordulhatott: „felette igen meghszwkeolt az poltura, inkább mind sekták és tallér forogh” – olvasható az 1638 tavaszán kelt tudósításban. Horváth T. A . MTA Kézirattár K Ms 5260/17.
