Századok – 2017

2017 / 6. szám - A KIEGYEZÉS 150 ÉV MÚLTÁN – JELKÉPEK, CEREMÓNIÁK ÉS EMLÉKEZETEK - Miru György: A nemzet emlékezik, Kossuth emlékeztet, születésének 80. évfordulóján

A NEMZET EMLÉKEZIK, KOSSUTH EMLÉKEZTET, SZÜLETÉSÉNEK 80. ÉVFORDULÓJÁN 1274 felidézte, hogy Kossuthot 1861 és 1872 között törvényhatósági bizottságuk tagja­ként is tisztelték, s a zempléniek sem hagyták említés nélkül, hogy pályája onnan indult. Esztergom felelevenítette 1848 őszén tett látogatását a városban, aminek emlékét azóta is őrzi az ottani nemzetőrök „Esik eső karikára...” kezdetű dala. Esztergom azt is megemlítette, hogy 1861-ben Kossuthot díszpolgárrá választot­ták, amitől az elkövetkező idők hatalmi nyomása sem tudta őket megfosztani. Kecskemét is emlékezett arra, hogy Kossuth toborzó körútján megjelent a város­ban, s a lakosságot nagy számban mozgósította. Az emlék azért eleven, mert még élnek köztük olyanok, írták, akik közvetlenül tőle merítették a hazaszeretet esz­méjét. A város országgyűlési képviselővé választásáról, majd az alkotmányos új­jáéledés időszakában képviselőtestületi tiszteletbeli tagságáról is megemlékezett. Szeged városa nem, de az alsóvárosi népkör felemlegette Kossuthnak a városban két alkalommal is elmondott lelkesítő szónoklatait. 15 A testületek is megőriztek néhány személyes emléket. Az eperjesi főiskola ta­nárai leírták, hogy az akkori tanárok közül már egy sem él, s a kortársak közül is kevesen, de azok még élénken emlékeznek, s hagyományozzák tovább a lélek halhatatlanságáról szónokló ifjú esetét, aki ámulatba ejtette hallgatóságát. A sá­rospataki ifjúsági jogászegylet tagjai tudva azt, hogy Kossuth az ő iskolájukban szívta magába a hazaszeretetet, híven ápolták emlékét, s példaként tekintettek rá. Evangélikus egyházának tagjaitól érkező üdvözletben pedig a felsőkemencei konfirmáció emlékét elevenítették fel, azzal a megjegyzéssel, hogy Kossuth a leg­idősebb élő személy, aki abban az egyházközségben konfirmált.16 A kókai vá ­lasztókerület negyvennyolcas pártjának levélírója is megpróbálta személyesebbre hangolni az emlékezést azzal, hogy felidézett egy helybeli történetet, ami Kossuth ottani tartózkodásához kapcsolódott. 17 Összességében tehát kevés üdvözlő irat hivatkozott személyes emlékre. Néhány alkalommal, főként az egykori honvédek, azt is megjegyezték, hogy fogyatkozik azok száma, akik még tanúi voltak Kossuth hazai tevékenységének.18 A reformkor és 1848–49 eseményei akkor még közvetlenül is felidézhetők voltak, de közele­dett vagy éppen elmúlt az a 40 évnél meghúzható kritikus küszöb, amelynél az 15 MNL OL R 90 I.6325. (Győr m.), I.6362. (Zemplén), I.6375. (Esztergom v.), I.6387. (Kecske­mét), I.6463. (szegedi alsóvárosi népkör). 16 MNL OL R 90 I.6384. (eperjesi főisk.), I.6461. (sárospataki jogászegylet), I.6367. (Tiszai ev. egy­házker.); Ez utóbbihoz vö. Fabinyi T.: Az evangélikus Kossuth i. m. 12. 17 MNL OL R 90 I.6388. A már-már helyi legendának számító történetet Vukovics is közli. Lásd Vukovics Sebő visszaemlékezései 1849-re. S. a. r., utószó és jegyz. Katona Tamás. Bp. 1982. 50. 18 MNL OL R 90 I.6307. (Baja), I.6352. (komáromi honvédegylet), I.6402. (budapesti honvédek), I.6406. (Gömör és Kis-Hont), I.6410. (háromszéki honvédegylet); Az Udvarhely megyei tanítóegye­sület képviselői megjegyezték, hogy bár arcát sosem láthatták, hazaszeretetük által Kossuth képe ben­nük él. MNL OL R 90 I.6469b.

Next

/
Thumbnails
Contents