Századok – 2017
2017 / 6. szám - A KIEGYEZÉS 150 ÉV MÚLTÁN – JELKÉPEK, CEREMÓNIÁK ÉS EMLÉKEZETEK - Cieger András: Deák Ferenc írásban és képben. Miként ábrázolható a kiegyezés?
DEÁK FERENC ÍRÁSBAN ÉS KÉPBEN 1264 akartak írásos emlékművet állítani, világosan kiderül Deák gyámleányának, nem mellesleg az akkori miniszterelnök feleségének Kónyihoz intézett leveléből: „A mai kor alig bírja teljesen megérteni Deák nagyságát, egyéniségét. A mai generatió nem élte át a csüggedés sanyarú éveit, s az újjászületés nagy momentumait, s ezekről nem szólnak krónikák. A kutatót kivéve a nemzet tömege honnét ismerje meg? Azt tudják, hogy volt forradalom. A nemzet megmutatta erejét. Ehhez hasonló szólamokat hall és olvashat eleget, de hogy Deák az ország hajóját 3 százados bizonytalanságból »oly sok viszály után« megállapodó révbe vezette, ezt érzi mindenki, de senkitől nem hallani. [...] Olyan ő, mint egy antik görög szobor, melyben az arányok csodálatos összhangja vetélkedik a nemes nagyság méreteivel, de hogy ezt ma megértse valaki, szükséges hogy az egészet részleteiben is fáradság nélkül láthassa. Lássa azt a kort, azon viszonyokat, amelynek ő volt a központja. Pedig meg kell érteni a nemzetnek azon szinte legyőzhetetlennek látszó nehézségeket, melyeket leküzdött, s ami talán még súlyosabb, azon felelősség terhét, amely reá nehezedett. Ismerje meg a nemzet, hogy erőt meríthessen a jelen és a jövő küzdelmeihez. Örülök, hogy Deák Ferenc beszédei mind elfogytak. Bár mielőbb megjelenhetne az új kiadás! [...] Olyan az a munka mint egy életírás és mégis az a hitem, kevés ember olvassa el elejétől végig, de azért csak legyen meg minden háznál, mint a Biblia. Azt hiszem, úgy veszik elő mint egy törvénykönyvet, akkor és ott ütik föl, amikor és ahol szükségük van reá, de azért csak adjon sok jegyzetet” – írta Széll Kálmánné Vörösmarty Ilona. 58 Reményeivel szemben e könyvsorozat mégsem válhatott a századfordulón jelentős támadásoknak kitett közjogi rendszer már-már szakrális támaszává. Egyrészt azért nem, mert a kötetek a kiegyezéses tárgyalásokat övező számtalan dilemmát, vitát és konfliktust örökítettek meg és idéztek ismét az olvasók emlékezetébe. A sorozat címével ellentétben ugyanis Kónyi Deák szavai mellett a vitapartnerek, így a kiegyezést ellenzők véleményének, érveinek is teret biztosított. Ráadásul az is nyomon követhetővé vált Kónyi munkájából, hogy az évekig tartó tárgyalások során miként módosítottak álláspontjukon a tárgyaló felek vagy a századfordulón még aktívan politizálók akkori önmagukhoz képest mennyiben mondtak mást a kiegyezésről. Ez utóbbi főképp az ellenzékiből 1875-ben kormánypártivá váló szabadelvű politikusok esetében okozhatott némi fejfájást. Különösen akkor, ha akadt olyan volt Deák-párti honatya, aki Kónyi munkáját felhasználva ezt a fejükre is olvasta: „mert mint valódi és tántoríthatlan híve az Öreg Úrnak nem tűrhetem, hogy az úgynevezett, de csak saját maga által, szabadelvű párt szeret visszaélni az Öreg Úr dicsnevével, noha sehol sem létezik 58 Széll Kálmánné Kónyi Manóhoz. Rátót, 1900. nov. 17. UCL SSEES, Kónyi–Lónyay Collection, KON/13.
