Századok – 2017
2017 / 6. szám - A KIEGYEZÉS 150 ÉV MÚLTÁN – JELKÉPEK, CEREMÓNIÁK ÉS EMLÉKEZETEK - Cieger András: Deák Ferenc írásban és képben. Miként ábrázolható a kiegyezés?
CIEGER ANDRÁS 1261 Témánk szempontjából feltétlenül szólnunk kell még az emlékmű mellékalakjairól is. A görög stílusú talapzaton, a két rövidebb oldalon az Igazságosság és a Hazaszeret allegóriája látható, a keleti oldalon az Állambölcsesség, vele szemben, a Dunára néző oldalon pedig a Kiegyezés allegóriája került elhelyezésre. Utóbbi két kompozíció kortársi értelmezésével és megítélésével kapcsolatban jelentős bizonytalanság figyelhető meg. Az Állambölcsesség allegóriáját például némelyek a Népnevelés és a Szabadsajtó jelképeként látták.46 A Kiegyezés allegóriája valamivel könnyebben olvasható, ám esztétikai szempontból ezt is sok kritika érte. Az alkotó ugyanis az antik formáknak és jelképeknek új jelentést igyekezett adni: az allegorikus figurák felhasználásával elvont utalások helyett életképeket próbált alkotni, ebből azonban ikonográfiai zavar támadt.47 A Kiegyezést példá ul egy szakállas bölcs ülő alakja, illetve a két oldalán álló két gyermek kézfogása volt hivatott jelképezni. A hivatalos leírás szerint a két életerős ifjú Ausztriát és Magyarországot jelenítette meg: „A jobbján álló lágyabb és húsosabb vonásokkal ábrázolt, ó-német módra vágott hajjal bíró német ifjú”, illetve „az aggastyán balján helyet foglaló göndör hajú, csontosabb képű és szilajabb természetre valló magyar typusú és teljesen meztelen fiú.” 48 A legtalálóbb bírálatot talán az ellenzéki Egyetértés cikkírója fogalmazta meg a mellékalakokról, aki szerint a klisészerű megoldások nem segítik a közérthetőséget, sőt, inkább akadályozzák a kiegyezés eltervezett reprezentációját: „Egy redőktől elborított, nagyszakállú, ki tudja miért: halántékai körül cserkoszorúval koszorúzott öreg az, ki egykedvűen bámészkodik egymásra tett kezeire. Ez a kézelhelyezés azonban rendkívül modern. Érdekes volt hallgatni, hogyan ítélt fölötte a közönség. Egyik így szólt: bizonyosan Pilátus az öreg s kezeit mossa. A másik így szólt: csipi-csókát játszik a fiúkkal, kik ölében egymásnak kezet nyújtanak. De félre a tréfával. Így nem szabad szoborművet alkotni. E szoborcsoport alakításánál a művészt elhagyta a teremtő erő s a szájába rágott, a történeti lomból összeszedett cafrangokból csinált motívum-halmazt, melyek minden tudálékos összességükben sem magyarázzák a kiegyezés eszméjét.” 49 A szobor leleplezésére 1887. szeptember 29-én került sor az uralkodó, valamint az osztrák és magyar kormányzati elit jelenlétében. Azt, hogy az ünnepséget nem pusztán egy elhunyt magyar államférfi emlékének kívánják szentelni, hanem fel szeretnék használni a kiegyezéses rendszer reprezentálására és szimbolikus megerősítésére is, jól jelzi, hogy a szervezők közel kétezer meghívót küldtek szét – Deák rokonságán és a budapesti polgárság képviselőin túl – az osztrák és magyar 46 Lásd például Magyarország és a Nagyvilág 17. (1881) 16. sz. 90. 47 Nagy I.: Az emlékműszobrászat i. m. 208. 48 Deák Ferenc szobrának i. m. XIV–XV. 49 „Deák-szobor mellékalakjai.” Egyetértés 1887. szeptember 30. Idézi Deák Ferenc szobrának i. m. 182.
