Századok – 2017
2017 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Buza János: Bihar és Zaránd vármegyei települések az adóprés szorításában. Az Oszmán Birodalom monetáris válságához, 1645
BUZA JÁNOS 129 kell keresnünk! A nem túl távoli, de már Zaránd vármegyei Talpas községiek 65 szerint „a tallért penig százhuszonöt pínzben veszik el”, ugyanígy nyilatkoztak Feltót, Rokszin és Tamán lakói66 azzal a különbséggel, hogy ők – mint fentebb láttuk – a poltura és a garas alacsonyabb árfolyama miatt a császári adórovókat kárhoztatták. Ahhoz, hogy a tallér 125 dénáros kényszerárfolyamát értékelni tudjuk, szükséges az országos kitekintés. Sopronban az 1625. évi országgyűlés ideiglenes 67 jelleggel 120, Gyulafehérváron pedig Erdély fejedelme 125 dénárban 68 határozta meg a tallér árfolyamát. Néhány átmeneti esztendő múltán az 1620-as évek végére, illetve az 1630-as évek elejére szilárdultak meg a kurzusok úgy, hogy Alsó-Magyarországon 150, Felső-Magyarországon és Erdélyben pedig 180 dénár69 lett a tallér jellemző árfolyama. A változások iránya megegyezett a közép-európai pénzértékviszonyok70 módosulásával. Az esedékes adójukat Budán befizető nagykőrösiek, amikor a helyi lakosság adóját jóváírták, 160 dénárban számították a császári tallérok árfolyamát, illetve 170 dénárban71 a hódítók által keresettebb tallérokét, következésképpen a Duna-Tisza közén jellemzőnek tekinthető tallérkurzusok az alsó-, illetve a felső-magyarországi szintek között foglaltak helyet. 65 Temesváron lakó „Hason” – vélhetően Haszán – szpáhijukat is megnevezték, EOE XIV. 470. 66 EOE XIV. 471. 67 Az 1625. évi XXXIX. tc. 3. §. „Egyelőre elhatározván, hogy az aranyokat kétszáz, a jó és igaz súlyú ezüst tallérokat pedig százhúsz magyar dénárban * országszerte mindenütt elfogadják.” Cor pus Iuris Hungarici. Magyar Törvénytár. 1608–1657. közötti törvénycikkek. Szerk. Márkus Dezső. Bp. 1900. 258–261. (a továbbiakban: CIH) [* Kiemelés nincs az eredeti szövegben. B. J.] 68 Bethlen Gábor rendeletének részlete: „az mostan kibocsátandó jó pénzünkkel, arannyal, tallérral éljen minden, egy aranyat két forintban, egy tallért százhuszonöt pénzben * számlálván.” Gyulafehér vár, 1625. december 12. EOE VIII. 309–310. Vö. Huszár Lajos: Bethlen Gábor pénzei. Kolozsvár 1945. 45. [* Kiemelés nincs az eredeti szövegben. B. J.] 69 Horváth Tibor Antal: A tallér értékváltozásai 1542–1700 között. NK LXII–LXIII (1963–1964) 32–36.; Štefan Kazimír: Vývoj reálnej hodnoty drobných strieborných minci na Slovensku v rokoch 1526–1711. Numismatický sborník, Praha VIII. (1964) 171–216. Ázsió esetén néhány dénárral magasabbak voltak az árfolyamok. Vö. Huszár L.: Pénzforgalom i. m. 53–54. 70 Horváth Tibor Antal: A magyar aranyforint értékváltozása 1490–1700 között. N. K. LVIII–LIX. (1958–1959) 33–50.; Kazimír, Št.: Vývoj reálnej hodnoty i. m.; uo. A nemzetközi kitekintésre lásd Buza János: Az aranyforint felső-magyarországi árfolyama a XVII. század első felében. Numizmatikai Közlemények C–CI (2001–2002) 147–154. 71 Buza János: A tallér és az aranyforint árfolyama, valamint szerepe a pénzforgalomban Magyarország török uralom alatti területén a XVII. században (Nagykőrös 1622–1682). Történelmi Szemle 20. (1977) 77–78.
