Századok – 2017

2017 / 6. szám - A KIEGYEZÉS 150 ÉV MÚLTÁN – JELKÉPEK, CEREMÓNIÁK ÉS EMLÉKEZETEK - Cieger András: Deák Ferenc írásban és képben. Miként ábrázolható a kiegyezés?

DEÁK FERENC ÍRÁSBAN ÉS KÉPBEN

1250

támogatottságukban. A rendszer valójában egész fennállása alatt híján volt az érzelmi azonosulásnak (még azok sem lelkesedtek érte különösebben, akik elfogadták azt), így világos jelképrendszer sem volt kialakítható, amely megerősíthette volna legitimitását. Ráadásul azon kevés próbálkozás is, amelyet az egymást követő kormányok tettek a szimbolikus politizálás terén, 1848 kultuszát erősítette, hiszen a Deák-párti, majd szabadelvű kormányok magukat szintén a ’48-as értékek örökösének tekintették, a rendszerváltás programját pedig – a jogeljátszás teóriája ellenében – az áprilisi vívmányok minél teljesebb helyreállítására építették. Jól látszik ez abból is, hogy nemzeti ünneppé 1898-ban e törvények szentesítését emelték (április 11.).

8 Csak jelezhetjük, hogy Ausztriában sem akarták különösebben megörökíteni a kiegyezéses konstrukciót, hiszen a ciszlajtán elit lényegében készen kapta a dualizmus rendszerét, amelyet sérelemként élt meg. Egyébként is sokkal inkább a birodalmi egységállam eszméjét kívánták erősíteni például a köztéri alkotásokkal.

9 Pontos dátumot persze nehéz is lehetett volna kijelölni az új rendszer szimbolikus kezdőpontjaként, hiszen a kodifikáció kitöltötte az egész évet, ráadásul a magyar törvények az állampolgárok számára nehezen érthető közjogi és gazdasági rendelkezéseket tartalmaztak, ám a mindennapjaikban is érzékelhető, például a személyes szabadságukat érintő jogkiterjesztést nem (szemben 1848-cal).10

Valójában a hosszú kiegyezési tárgyalások sikeres lezárását az 1867. június 8-ai koronázás tudatosította leginkább a széles tömegekben és a külföld előtt is. Ezen felül pedig e politika- és médiatörténeti esemény arra is alkalmat adott a több új elemet tartalmazó patinás szertartás révén, hogy az autonómiáját visszanyert magyar állam fővárosán és alkotmányos hagyományain keresztül megmutassa nemzetállami erejét.

11

A későbbi évtizedek során is rendszerint a koronázásról készült alkotások helyettesítették a közjogi megegyezés ábrázolását, a rendszer ünnepnapjaként pedig a koronázás évfordulói funkcionáltak. Bizonyos mértékig hasonló feladatot látott el az uralkodópár, különösen Erzsébet királyné magyarországi kultusza és 8 E kérdésről bővebben lásd Cieger András:

Legitimációs problémák az 1867. évi osztrák–magyar ki

egyezésben. Levéltári Közlemények 87. (2016) 7–23.; Hanák Péter:

1898. A nemzeti és az állam

patrióta értékrend frontális ütközése a Monarchiában. In: Uő:

A

kert és a műhely. Bp. 1988. 112–129.

9 Selma Krasa-Florian: Die Allegorie der Austria. Die Entstehung des Gesamtstaatsgedankens in der österreichisch–ungarischen Monarchie und die bildende Kunst. Wien 2007.

10 Kivétel ez alól a magyarországi zsidóság, amely számára az új politikai rendszer első törvénye (1867. évi XVII. tc.) polgári és politikai jogegyenlőséget biztosított. Az ún. emancipációs törvény a zsidó emlékezetben összekapcsolódott a kiegyezéssel. Lásd például a törvény elfogadásának 50. évfordulójára készített összeállítást: Évkönyv XLIII. Az Izr. Magyar Irodalmi Társulat Kiadványai. Bp. 1918. 7–52. Mint ahogy osztrák oldalon is számos sarkalatos szabadságjogot foglaltak törvénybe a rendszerváltás pillanatában, ennek ellenére nincs adatunk a Dezemberverfassung

elfogadásával kapcsolatos későbbi megemlékezésekről.

11 Varga Bálint:

A

kiegyezés rítusa és a szimbolikus politika: Ferenc József megkoronázása. Magyar Tudomány 178. (2017) 12. sz. (megjelenés alatt)