Századok – 2017
2017 / 6. szám - A KIEGYEZÉS 150 ÉV MÚLTÁN – JELKÉPEK, CEREMÓNIÁK ÉS EMLÉKEZETEK - Cieger András: Deák Ferenc írásban és képben. Miként ábrázolható a kiegyezés?
CIEGER ANDRÁS 1251 művészi reprezentációja, bár ebben az esetben az elsődleges cél természetesen a Habsburg-ház és az uralkodó ambivalens megítélésének tudatos javítása volt. 12 Úgy tűnik számunkra, hogy azon ritka esetekben, amikor a koronázás megörökítésén túl mégiscsak ábrázolásra került a kiegyezés, a kormányzati politikusok és elvárásaik nyomán akarva-akaratlanul a művészek is igyekeztek azt Deák Ferenc személyéhez kötni, ezért a továbbiakban erre az összefüggésre irányítjuk figyelmünket. 13 Deák Ferenc kultusza és a politikai rendszer legitimációja Látszólag kézenfekvőnek tűnik a kiegyezést Deák Ferenc alakjával azonosítani, hiszen oroszlánrésze volt abban, hogy megindulhattak a tárgyalások az uralkodó és a magyar politikai elit között, elvi útmutatásával irányt szabott a kibontakozásnak, konkrét szövegjavaslataival nehéz pillanatokban lendítette tovább a tárgyalásokat, politikusi és emberi tekintélyével pedig sok esetben erőt és hitet adott híveinek. Csakhogy Deák már a kiegyezés előkészítése során is hangot adott időnként nemtetszésének, a kompromisszum megkötésének szimbolikus pillanataiban pedig igyekezett háttérbe húzódni: nem vállalt semmilyen formális tisztséget az új kormányzati rendszerben, és nem vett részt a koronázás szertartásán sem. Előbbit közvetlen munkatársa így magyarázta: „Szóval mindenből látszott, hogy ő megijedt a kiegyenlítéstől, megijedt az azután bekövetkezendő teendőitől, a húsvéti cikk végső következményétől. [...] Fél minden felelősségtől, fél, hogy nem populáris dolgokat is fog kelleni véghez vinnie”.14 Távolmaradását a koronázástól pedig egészségi állapotával és puritánságával magyarázták hívei, a történészi szakirodalom viszont bizonyos mértékű elhatárolódást olvas ki e magatartásból. 15 12 Vér Eszter Virág: Újraértelmezett szerepvállalások. Aetas 27. (2012) 1. sz. 83–104. 13 Az új közjogi szerkezet hivatalos reprezentációjának további jellemzőiről és nehézségeiről lásd Cieger András: 1867 szimbolikus világa. Magyar Tudomány 178. (2017) 12. sz. (megjelenés alatt); Varga Bá lint: Egy össze nem álló kép mozaikjai: Az Osztrák–Magyar Monarchia dualitásának kortárs reprezentációja. Aetas 32. (2017) 4. sz. (megjelenés alatt) 14 Lónyay Menyhért naplója, 1867. jan. 16. Idézi Cieger András: Lónyay Menyhért (1822–1884). Szerepek – programok – konfliktusok. Bp. 2008. 144. 15 Az egykorú magyarázatokra lásd például Vasárnapi Ujság 14. (1867) 28. sz. 351.; Jókai Mór azonban tudni vélte, hogy Deák a koronázás alatt is nemzetéért aggódott és szoros figyelemmel kísérte az eseményeket. Lásd Jókai Mór: Deák Ferenc a koronázás napján (1892). In: Uő: A históriai tarokkparti. Más hátrahagyott írásokkal. S. a r. Gángó Gábor. Bp. 1996. 140–142. Arról azonban nem ejtett szót írásában, hogy maga sem vett részt a koronázáson, mert így tiltakozott a kompromisszum ellen. Lásd Vér Eszter Virág: „...egy áldott emlékezetű királyné...”. Adalékok Jókai Mór mitikus Erzsébet-képének alakulásához. Aetas 30. (2015) 1. sz. 59–86., különösen: 62–63.; A történészi vélekedésekre lásd például Szabad György: Deák Ferenc három politikai korszaka. Magyar Tudomány 21. (1976) 11. sz. 675–687.; Deák Ágnes – Molnár András: Deák Ferenc. Bp. 2003. 146. (Ez a rész Deák Ágnes munkája.) Magam erre az elhatárolódásra kevés bizonyítékot látok.
