Századok – 2017
2017 / 6. szám - A KIEGYEZÉS 150 ÉV MÚLTÁN – JELKÉPEK, CEREMÓNIÁK ÉS EMLÉKEZETEK - Cieger András: Deák Ferenc írásban és képben. Miként ábrázolható a kiegyezés?
CIEGER ANDRÁS 1249 az új alkotmányok megszövegezését más országokban is tárgyalások előzték meg, ünnepélyes elfogadásukat vagy magát a kodifikációs folyamatot mégis ikonikus festményeken örökítette meg a közeli utókor.5 További magyarázatként szolgál a kiegyezés hiányos reprezentációjára, hogy a szövegét tartalmazó törvények becikkelyezése vagy kihirdetése nem vált ünnepnappá, szemben például 1848. március 15-ével, vagy éppen az áprilisi törvények szentesítésének dátumával. Ugyan az Andrássy-kormány kinevezésekor sor került spontánnak mondható utcai ünneplésre, a házak ablakainak kivilágítására, ám azt is tudjuk a fennmaradt forrásokból, hogy a fővárosiak felfokozott hangulata mennyire ellentmondásos volt: Deák Ferencet halálosan megfenyegették, a falakon pedig 1867 februárjában plakátok jelentek meg, amelyek hazaárulónak bélyegezték a kiegyezés híveit. 6 Ráadásul az év későbbi hónapjaiban Kossuth Lajos Kasszandra-levele és a nyomában kibontakozó sajtóvita az 1867-es rendszerváltás megítélését hosszú időre morális szintre helyezte. Mint köztudott, Kossuth a nemzet halálát látta az úgymond hátsó szobák mélyén megkötött elvtelen alkuban. Kossuth itthoni hívei pedig immár nyíltan is hazaárulóknak nevezték az 1848-ban kivívott jogok feladóit, akik a kiegyezés megkötésével az országot idegen érdekeknek szolgáltatták ki. A későbbi években is az ellenzék különféle társadalmi akciókkal (például petíciós mozgalommal, vagy demokrata körök szervezésével és megyei határozatokkal) igyekezett megkérdőjelezni az új politikai rendszer legitimitását. Ehhez társult még az országban élő néhány nem magyar etnikai közösség vezetőinek elutasítása. 1869-ben a kormánypárt bizalmas tanácskozásán Andrássy miniszterelnök maga is így nyilatkozott: „A népnek 9/10 része ellenünk, az értelmiségnek pedig 9/10 része mellettünk van ugyan, de a teret napról-napra veszítjük lábaink alól.” 7 Ez az aggodalom feltehetően eltúlzott volt, azt azonban érthetővé teszi, hogy a rendszerváltással hatalomra került kormányzati elit miért kerülte, hogy az osztrák–magyar kiegyezés aktusa köré közösségi élményt adó társadalmi megerősítést (például ünnepi tömeggyűléseket) szervezzen. A rendszer megteremtői ugyanis a kialakult közhangulat, valamint a kompromisszumokkal gyakorta együtt járó belső kételyek és csalódások miatt maguk is bizonytalanok voltak társadalmi 5 Lásd például John Trumbullnak a Függetlenségi Nyilatkozat (USA, 1776) tervezetét megvitató kongresszusi ülésről 1819-ben készített tablóját; Robert Harrisnek a kanadai államszövetséget előkészítő québeci gyűlést (1864) ábrázoló festményét 1883-ból, a norvég alkotmányozó nemzetgyűlés munkáját (1814) pedig Oscar Wergeland örökítette meg 1885-ben. 6 Lásd erről Kovách László két levelét Lónyay Menyhérthez. Pest, 1867. febr. 10. és 15. Közli Cieger András: „Az Ön Deákján tanul a mi nemzedékünk”. Kónyi Manó és a Deák Ferenc beszédei. In: A história mezején. A 19. század emlékezete. Szerk. Deák Ágnes – Völgyesi Orsolya. Szeged 2011. 239–241. 7 Gajzágó Salamon Torma Károlyhoz. Pest, 1869. nov. 19. Idézi Deák Ágnes: „Ő csak Deák és nem Deákpárti”. Deák és pártja 1869 után. In: Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége, 1833–1873. Szerk. Molnár András. Zalaegerszeg 2004. 262.
