Századok – 2017
2017 / 6. szám - A KIEGYEZÉS 150 ÉV MÚLTÁN – JELKÉPEK, CEREMÓNIÁK ÉS EMLÉKEZETEK - M. Lovas Krisztina: Ki mire emlékezett március 15-én a dualizmus korában? Az ünnepségek alakulása az aktuális politikai konfliktusok tükrében
KI MIRE EMLÉKEZETT MÁRCIUS 15-ÉN A DUALIZMUS KORÁBAN? 1234 becsülni, csak észre kell venni, hogy mindig és teljes mértékben érvényesíthessük és élvezhessük”.53 De ahogy Gerő András találóan fogalmazta meg: a „kompro misszumot nem lehet szeretni”,54 a teljesen meg nem valósult 48-as jogokat nem lehet beteljesedettnek feltűntetni. Így az ellenzéki pártoknak minden újabb március 15-ei megemlékezés csak muníciót adott saját aktuális, a kiegyezés rendszerét megváltoztatni szándékozó küzdelméhez, és a kormány politikájának bírálatához. Az ünnepségeken megjelenő politikai üzeneteket vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a kezdeti években az ünnep tematikáját elsősorban a közjogi kérdések uralták, majd az 1890-es évektől ezek mellé felsorakoztak az alapvető szabadságjogok, elsősorban a választójog kiterjesztése iránti igény, a demokrata, a polgári radikális és a szocialista követelések is. Az első nagy horderejű politikai konfliktus az 1889-es nagy véderővita alkalmából robbant ki az ünnepen. A tervezett véderő-törvényjavaslat elleni tiltakozási hullám55 által felkorbácsolt nemzeti indulatok hatására az Egyetem téri ünnepségen Veiszfeld Vilmos joghallgató, aki később Vázsonyi Vilmos néven vált ismert politikussá, a korábbi, 1880-as évekre jellemző békés hangvételű56 egye temi ünnepségekkel szemben, ez alkalommal szokatlanul kemény, ellenzéki beszédet mondott, amelyben az ifjúság nevében nyíltan független Magyarországot követelt. Annak ellenére, hogy a függetlenségi párt politikusai március 15-e alkalmából rendszerint lementek választókerületeikbe, így egyes vidéki városokban nagyszabású, ellenzéki hangvételű ünnepségekre került sor, a függetlenségi párt a fővárosban évekig csupán egy zártkörű bankett keretében ünnepelt. Az 1889-es nagy véderővita kínálta az első alkalmat arra, hogy a fiatalok kezdeményezésére az ellenzéki politikusok nyíltan bekapcsolódjanak az egyetemisták ünnepébe, akik az Egyetem téri rendezvényükről a mérsékelt ellenzék Kálvin téri irodái, 57 53 Nemzet, 1886. március 16. 1. 54 Gerő András: Magyar illuzionizmus. Bp. 2006. 59. 55 A fővárosi rendőrfőkapitány jelentését a január 30-i és a február 14-i utcai tüntetésekről és a rendőrség eljárásának indoklásáról lásd MNL OL K 149 Belügyminisztérium Elnöki Rezervált Iratok (a továbbiakban: K 149) 1889-6-277. 56 Az 1880-as években a pesti egyetemi ünnepségeken az ifjúság szónokai a kormány retorikájához igazodva március 15-én a 67-es kiegyezés eredményeit, az 1848-as eszméknek a dualizmusban való teljes megvalósulását hangoztatták, a közjogi ellenzéki hang vagy a kormány politikájának bírálata nem jelent meg. 1887-ben az egyetemi kör rendező bizottsága cenzúrát gyakorolt Reviczky Gyula március 15-ére írt verse felett, és kihúzatta a költővel annak néhány túlzottan radikálisnak ítélt sorát. Az Egyetértés tudósítójának is feltűnt, hogy az ifjúság szónokai kerülték a Kossuthra való nyílt utalásokat, és a cenzúrázott alkalmi költemény is csak név nélkül említette az emigráns politikust. Az 1880-as évek ünnepségeire lásd Egyetértés, 1880. március 16. 1.; Egyetértés, 1885. március 16. 2.; Egyetértés, 1887. március 16. 3. 57 A párt helyiségei a Kálvin téren az Első Hazai Takarékpénztár Ybl Miklós által tervezett bérházának első emeletén helyezkedtek el.
