Századok – 2017
2017 / 6. szám - A KIEGYEZÉS 150 ÉV MÚLTÁN – JELKÉPEK, CEREMÓNIÁK ÉS EMLÉKEZETEK - M. Lovas Krisztina: Ki mire emlékezett március 15-én a dualizmus korában? Az ünnepségek alakulása az aktuális politikai konfliktusok tükrében
M. LOVAS KRISZTINA 1235 illetve a függetlenségi párt székháza58 elé vonultak. Az ablakokból kihajoló poli tikusok nyílt támogatást ígérve bíztatták az ifjúságot a véderő elleni küzdelemre. Ezt követően az 1890-es évektől kezdve a közjogi ellenzéki politikusok egyre inkább kihasználták a március 15-ei ünnepben rejlő lehetőségeket a fővárosban is, és a pesti egyetemistákkal való együttműködés (az 1911. és 1912. évet leszámítva)59 végig kimutatható a megemlékezéseken. 1889-et követően a függetlenségi képviselők rendszeresen megjelentek az egyetemisták délelőtti matinéján, ahol aktuális politikai tartalmú ünnepi beszédeket tartottak a sajtó képviselői előtt, így mondanivalójuk az ország nyilvánosságához is eljutott.60 1889-ben a feszült politikai légkörnek köszönhetően, és a további botrányos utcai jelenetek elkerülése érdekében Tisza Kálmán miniszterelnök hozzájárult Irányi Dániel azon indítványához, hogy a ház március 15-én, az ünnepre való tekintettel, első alkalommal a dualizmus során, ne tartson ülést. 61 1890-ben a Kossuth magyar állampolgárságának várható elvesztése miatti felháborodás tette feszültté az ünnepet. Az ügybe Tisza Kálmán miniszterelnök is belebukott, aki két nappal március 15-e előtt jelentette be távozását a képviselőházban.62 A kormány lapja, a Nemzet védelmébe vette a volt miniszterelnököt és a nagy száműzöttre utalva azt hangoztatta, hogy nem elég az eszméket kivívni, de diadalukat állandósítani is tudni kell. „Hát csak a forradalom hősei a nemzet hősei? A békés munka napszámosa nem hős? [...] Nem a közjogi alap kitágítása volt a lefolyt tizenöt év feladata, hanem ez alap teljes kiépítése, a megadott keret betöltése. Nem forradalmi átalakulásokra volt szükség, hanem békés fejlődésre. Nem nemzeti sallangokra, hanem pozitív eredményre.” 63 Az ötvenedik évforduló nagyszabású március 15-ei ünnepségei után, Bánffy miniszterelnökségének konfliktusoktól terhes éveit követően, 1899 márciusában Széll Kálmán miniszterelnök ellenzékhez való közeledésének köszönhetően, 1867 óta először a magyar kormány is képviseltette magát egy március 15-ei rendezvényen, a Budapesti Újságírók Egyesületének megemlékezésén, ahol Őfelsége miniszterei együtt ünnepelték a forradalom emléknapját a függetlenségi 58 A párt irodái az Astoriánál, az egykori Nemzeti Színház bérházában voltak. 59 1911-ben Pekár Gyula, 1912-ben Herczeg Ferenc író – mindketten nemzeti munkapárti képviselők – voltak az egyetemi ünnepség fő szónokai. Lásd Egyetértés, 1911. március 16. 7.; Egyetértés, 1912. március 16. 6–7. 60 1893-ban Eötvös Károly, 1895-ben Kossuth Ferenc, 1896-ban Bartha Miklós, 1897-ben Ugron Gábor, 1899-ben Herman Ottó és Madarász József, 1900-ban Polónyi Géza, 1901-ben Madarász Jó zsef és Herman Ottó, 1902-ben Rátkay László, 1903-ban Lovászy Márton, 1905-ben Ballagi Aladár, 1906-ban Barabás Béla, 1907-ben Lázár Pál, 1910-ben Apponyi Albert, 1913-ban Sághy Gyula volt a délelőtti matiné szónoka. 61 KN 1887–1892. 203. ülés (1889. márc. 14.) X. 25. 62 KN 1887–1892. 351. ülés (1890. márc. 13.) XVII. 223. 63 Nemzet, 1890. március 15. 1.
