Századok – 2017
2017 / 6. szám - A KIEGYEZÉS 150 ÉV MÚLTÁN – JELKÉPEK, CEREMÓNIÁK ÉS EMLÉKEZETEK - M. Lovas Krisztina: Ki mire emlékezett március 15-én a dualizmus korában? Az ünnepségek alakulása az aktuális politikai konfliktusok tükrében
M. LOVAS KRISZTINA 1233 községei csupán az 1870-es, 1880-as években rendeztek először nyilvános ünnepséget március 15-e alkalmából. Nagykárolyban 1877-ben,45 Nyitrán és Tass köz ségben 1884-ben,46 Pozsonyban és Nagyszombatban 1886-ban, 47 Nagyszalontán és Zólyomban 1887-ben48 ünnepeltek először. Üllő község csak a millennium évében határozta el, hogy március 15-ei ünnepséget rendez. 49 A március 15-ei ünnep a dualizmus kori belpolitikai konfliktusok kereszttüzében A kiegyezést követően az ünnepségek megrendezése sok helyen a közjogi ellenzéki politikusok kezébe került, így az első években mindjárt a kiegyezés rendszerének bírálata vált az ünnep legfontosabb mondanivalójává.50 Az emléknap azon nal összeforrt Kossuth Lajos nevével, aki a távolból mindvégig élő tiltakozásul szolgált a dualizmus rendszere ellen egészen 1894-ben bekövetkezett haláláig. A közjogi ellenzéki politizáláshoz kötődő megemlékező csoportok a korszakban rendszeresen keresték a kapcsolatot az emigrációban élő politikussal, és március 15-e alkalmából táviratban köszöntötték. 51 A kormánypárt igyekezett minél kisebb jelentőséget tulajdonítani az alapvetően ellenzéki hangok által uralt ünnepnek. A korszakban csak elvétve találkozunk kormánypárti politikusokkal a március 15-ei nyilvános rendezvényeken. Ugyanakkor a kormánypárt is elismerte, hogy bár március 15-ét nem jelöli piros betű a naptárban, ki merné kétségbe vonni, hogy igazán, hamisítatlanul és osztatlanul nemzeti ünnep? Nem lehet elfelejteni, hogy „a modern magyar állam 1848. március 15-től számítja a maga dicsőséges, diadalmas újjászületését”. 52 A sajtó hasábjain az ünnep alkalmával a hatalom csupán az 1867-es kompromisz szum eredményeit tudta hangoztatni. Legfőbb mondanivalója között szerepelt, hogy a kiegyezésnek köszönhetően az 1848. március 15-én proklamált politikai és társadalmi szabadságjogok végre közkinccsé váltak, „melyet csak meg kell 45 Egyetértés, 1877. március 20. 2. 46 Egyetértés, 1884. március 18. 2. és március 19. 3. 47 Egyetértés, 1886. március 16. 4. és március 20. 4. 48 Egyetértés, 1887. március 14. 1. 49 Egyetértés, 1896. március 13. 3. 50 1868-ban a kiegyezés közös ügyes rendszerét ellenző demokrata körök országszerte megemlékezéseket rendeztek az ünnep alkalmából. A Hon, 1868. március 17. 3. 51 A táviratok szövegét a függetlenségi sajtó rendszerint közzétette. A pesti demokrata kör 1868. évi táviratát lásd Magyar Ujság, 1868. március 17. 256.; Az éppen formálódó Közjogi Ellenzék 1874. évi ünnepségéről küldött táviratot lásd Pesti Napló, 1874. március 17. 2.; Az ifjúság 1889-es, a nagy véderővita által felkorbácsolt politikai hangulatban írt táviratát lásd Egyetértés, 1889. március 16. 3. 52 Nemzet, 1894. március 15. 1.
