Századok – 2017
2017 / 6. szám - A KIEGYEZÉS 150 ÉV MÚLTÁN – JELKÉPEK, CEREMÓNIÁK ÉS EMLÉKEZETEK - M. Lovas Krisztina: Ki mire emlékezett március 15-én a dualizmus korában? Az ünnepségek alakulása az aktuális politikai konfliktusok tükrében
KI MIRE EMLÉKEZETT MÁRCIUS 15-ÉN A DUALIZMUS KORÁBAN? 1224 konfliktusokat rejtő helyzetekre, amelyek március 15-e megünneplése kapcsán keletkeztek elsősorban a kormánypárt képviselői számára, akiknek – függetlenül saját személyes meggyőződésüktől – hivatalos megnyilatkozásaik alkalmával mindenkor tekintettel kellett lenniük Ferenc József 1848-cal kapcsolatban fennálló különös érzékenységére. Írásunkban arra törekszünk, hogy bemutassuk, melyek voltak az ünnepségeken felbukkanó legmarkánsabb politikai üzenetek, emellett kitérünk az ünnepek rítusainak, ceremóniáinak alakulására, a szimbólumok használatára és a szimbolikus térfoglalás egyes jelenségeire, valamint az ünnepeken megjelenő kanonizált 1848-as szövegek (elsősorban a 12 pont ) aktuális újraértelmezéseire – elsősorban a fővárosi ünnepségeket tekintve. Az 1848-as március 15-ei ünnepségek jelenségeinek vizsgálatakor az ünnepségeket a kollektív emlékezet megnyilvánulási formáinak tekintettük, és figyelembe vettük, hogy az emlékezet nem egyéni teljesítmény, hanem a társadalomban jelen lévő társas kapcsolatokkal összefüggésben jön létre az egyénben, s nagymértékben függ attól a csoporttól, amelyhez az emlékező a megemlékezés pillanatában tartozik. Az egyén mindig a csoport nézőpontjából emlékezik, és emlékezeti aktusai mindig rekonstrukciók, amelyek pillanatnyi társas helyzetének felelnek meg. Maurice Halbwachs2 és Jan Assmann 3 munkái alapján érvényesnek tekintjük, hogy az emlékezés folyamatát a közösség ideológiája és önértelmező struktúrái nagymértékben befolyásolják. Pierre Nora4 kritériumait alapul véve az 1848-as megemlékezéseket az „emlékezet helyeiként” értelmezzük, amelyek esetében az anyagi, a szimbolikus és a funkcionális jelleg mindig együtt érvényesül. A nemzeti ünnep szükségessége – kísérlet egy 48-as állami nemzeti ünnep létrehozására A filozófus Hans Blumenbergre hivatkozva Assmann arra a fontos jelenségre hívja fel a figyelmet, hogy „az emlékezetnek nincsenek tiszta tényei”, ebből következően a kollektív emlékezet viszonylag szabadon kezeli a múltat annak kanonizálása során.5 Halbwachs szerint „nem tudunk másképpen emlékezni, mint hogy megtalál juk a kollektív emlékezet keretei között a bennünket érdeklő múltbeli eseményeket. 2 Maurice Halbwachs: Az emlékezet társadalmi keretei. In: Francia szociológia. Válogatás. Szerk. Ferge Zsuzsa. Bp. 1971. 3 Jan Assmann: A kulturális emlékezet. Írás, emlékezés és politikai identitás a korai magaskultúrákban. Bp. 2013. 4 Pierre Nora: Emlékezet és történelem között. Válogatott tanulmányok. Bp. 2010. 5 Assmann, J.: A kulturális i. m. 41.
