Századok – 2017
2017 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Buza János: Bihar és Zaránd vármegyei települések az adóprés szorításában. Az Oszmán Birodalom monetáris válságához, 1645
BUZA JÁNOS 121 „dolgoztatás”,9 a távoli egri, 10 illetve más várakhoz is elrendelt „ heti szeres ” szol gálat11 vált nyomasztóvá. Több jel mutat arra, hogy az időnkénti, természetbeni katonai-szállítási igényeket évente esedékes pénzszolgáltatássá változtatták át, a bajoniak12 szerint „minden esztendőben kocsipínzt, hídfapínzt, portapínzt, tábori szekérre való szekérpínzt kért” szolnoki török uruk. Gyakori a részletezés nélküli „ hadipénz ” , volt rá példa, hogy az úgynevezett kocsipénzt13 is annak nevezték, ez az adónem a délebbre már ismert hadiadó14 terjedését valószínűsíti. Új teherként említették néhány település vallomást tevői azt, hogy az elhunytak javaiból 1 tehenet, vagy annak az árát követelte a török uruk készpénzben. A középkori mortagiumra emlékeztető örökösödési adót Mező-Gyánon15 a szol noki Mehemet aga16 vezette be: „Annakfelette ez sem volt soha szokás, hogy ha mely ember közölünk megholt, valamit várjon, hogy testamentomban hagyjon neki, de most... az elhunytak... mindenikének marhájából egy-egy tehenet veszen, ha az tehenet nem veszi, tall[ért] 5 veszen érette.” 17 Az adóprés szorosabbra húzásának eszközévé vált a különböző pénznemek átszámítása. Közös nevezőül a magyar, vagy kamarai, pontosabban a számítási 9 „Nagy-Rába”, EOE XIV. 467. 10 Sáp, EOE XIV. 466., ill. „Bajon” és „Kis-Rába”, EOE XIV. 467. 11 „Annakelőtte pedig két várban szolgáltunk, Szt. Miklóshoz, Szolnokhoz, most immár négy várakhoz szolgálunk, Szentmiklóshoz, Szolnokhoz, Csongrádhoz és Egerhez;” „Udvari”, 449. Az utána következő Szerep falu lakóiról csupán annyit jegyeztek fel, hogy: „Ezekkel is az szerint cselekszenek, vesztegetik.” EOE XIV. 468. [Korabeli értelmezés szerint természetesen nem meg-, hanem elvesztegetik.] 12 EOE XIV. 467. 13 „tavaly pedig kocsi pénzt, kit hadi pínznek is hínak, fl. 20 vött rajtunk;” Mező-Gyán, EOE XIV. 455. 14 Háború idején a Szerémségben és Pozsegában – ha a hadjáratban a bég is részt vett – korábban is szedtek hadiadót. Hegyi Klára: Egy világbirodalom végvidékén. Bp. 1976. 104. 15 Mező-Gyánon „ Mehemet ” néven ismerték a török urukat, EOE XIV. 454–455. 16 Birtoklás terén a szolnokiakat megelőzték a gyulai törökök, akik közül „Salaman másutt Sala han” bég [vélhetően Szelmán vagy Szalmán] – Oláh-Ökrös, Poklosa és Lakottja ura – tűnik a legrangosabbnak. EOE XIV. 449. 456. és 466. Az utóbbi példa arra enged következtetni, hogy az összeírás tisztségviselői adalékokat ugyancsak tartalmazhat. Jelen térségben e kérdéskörre lásd Dá vid Géza: A magyarországi török archontológiai kutatások lehetőségei (Arad-gyulai szandzsákbégek). In: Dávid Géza: Pasák és bégek uralma alatt. Demográfiai és közigazgatás-történeti tanulmá nyok. Bp. 2005. 259–275. 17 Az egy tehén helyett követelt 5 tallér a piaci ár körüli összegnek felelt meg, vö. Buza János: Török kori állattartásunk a „vadszám” és az adózás tükrében. Századok 118. (1984) 25.
