Századok – 2017
2017 / 5. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Tengely Adrienn (összeáll., bev. és jegyz.): Az 1931. és 1942. évi egri egyházmegyei zsinatok (Bartók Béla)
1181 TÖRTÉNETI IRODALOM első kötet a lehető legközvetlenebb módon a frontokon zajló hadműveletekkel foglalkozó tanulmányokból áll. Ezzel szemben az osztrák kiadvány kifejezetten kerüli a hagyományos hadtörténetírás által leggyakrabban alkalmazott narratívákat. Jószerével egyetlen kivétel Rudolf Jeřabek írása (Katonai potenciál és a háború lefolyása 1914–1918 ), ettől eltekintve a „puskaporszag” szinte teljesen kimarad a kötetből. Igaz, a new military history számára általában szinte érdektelen, amit a katonai alakulatok a frontokon művelnek, és a Die Habsburgermonarchie korábbi részeit is sikerült úgy megírni, hogy azokból a hadtörténet lényegében teljesen kimaradt: az V. kötet, amely a fegyveres erőkkel foglalkozik, néhány oldal terjedelemben ismerteti a tárgyalt korszak osztrák(–magyar) érdekeltségű hadieseményeit, egyébként kizárólag a hadsereg, mint intézmény történetét taglalja. De hát a XI/1. kötet mégiscsak az első világháborúról szól, és talán nem csak a hadtörténészek hiányolják belőle a frontokon zajló események leírását. Két témát okvetlenül hiányolok a vizsgálat alá vontak köréből, amelynek Ausztria– Magyarország vonatkozásában kiemelt jelentősége van. Az egyik a hadifoglyok ügye. Erwin A. Schmidl tanulmánya röviden említi ugyan, ám a kérdés milliós katonatömegeket érint, sokrétű – politikai, hadijogi, egészségügyi, humanitárius, gazdasági, kulturális stb. – vonatkozásai jól vizsgálhatóak, ennélfogva önálló dolgozat témájaként véleményem szerint nem mellőzhető. A másik a hadijogon esett sérelmek ügye: a civilekkel és az ellenséges katonákkal szemben elkövetett atrocitások. Ismert, hogy sokáig főleg a nyugati fronton történt hasonló jogsértések szerepeltek a történeti irodalomban, a Monarchia érintettsége – a svájci R. A. Reiss cikkei, illetve könyvei ellenére – mégsem merült fel. Ez a helyzet az utóbbi években jelentősen megváltozott: az osztrák–magyar atrocitásoknak hirtelen komoly szakirodalma keletkezett, nem utolsó sorban az osztrák Anton Holzer tevékenysége és publikációi nyomán. Ezzel a témával is hasonló a helyzet, mint a hadifogolykérdéssel: Lutz Musner tanulmányában kevés szó esik ugyan róla (Holzer neve viszont sajnálatos módon kimaradt a személynevek mutatójából), ám éppen az osztrák érintettség miatt azt gondolom, hogy önálló dolgozatot érdemelne a kérdés tárgyalása. Összességében elmondható, hogy a régóta várt kézikönyv magas színvonalú tanulmányokban mutatja be az egykori Osztrák–Magyar Monarchia első világháború alatti történetét. A recenzens leginkább azt kifogásolja, ami szerinte a másfélezer oldalas (ebből kétszáz oldalt tesznek ki a különféle mutatók) szakmunkából kimaradt. Lehet, hogy még ennél is nagyobb terjedelemre lett volna szükség? Végül még egy megjegyzés. Ez a munka hiába szól az Osztrák–Magyar Monarchiáról: az osztrák történettudomány produktuma, nem pedig osztrák–magyar közös vállalkozás eredménye. Annak föltétlenül örülnünk kell, hogy a nem osztrák szerzők közül a legtöbben a magyar történészeket képviselhették, a Nagy Háború ma gyar történetét azonban nekünk magunknak kell megírnunk. Pollmann Ferenc AZ 1931. ÉS 1942. ÉVI EGRI EGYHÁZMEGYEI ZSINATOK Összeáll., bev. és jegyz. Tengely Adrienn MTA BTK Történettudományi Intézet, Bp. 2016. 525 oldal A MTA Bölcsészettudományi Központjának A magyar katolikus egyház zsinatai és nagy gyűlései (1790–2010) című kutatási programja 2012-ben célul tűzte ki a 19. és 20. száza di magyarországi nemzeti, egyháztartományi és egyházmegyei zsinatok, illetve a katolikus nagygyűlések iratainak kiadását. A forráskiadások között 2015-től kezdve a Magyar
