Századok – 2017
2017 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Buza János: Bihar és Zaránd vármegyei települések az adóprés szorításában. Az Oszmán Birodalom monetáris válságához, 1645
BIHAR ÉS ZARÁND VÁRMEGYEI TELEPÜLÉSEK AZ ADóPRÉS SZORÍTÁSÁBAN 120 összevetve a 17. század végétől keltezhető összeírásokéval 3 a pusztulás lesújtó ké pét mutatja. A megye 17. század eleje és a vége közötti múltjából szórványadatok felbukkannak itt-ott, de töredékes felmérés is alig maradt ránk. Bihar és Zaránd vármegye települései egy részének török kori sérelmeit 1645 őszén foglalták írásba, nyomtatásban pedig a 19. század végén4 jelent meg a „pótlékok” egyikeként az erdélyi országgyűlések forrásainak 1664–1669 közötti kötetében. Az értékes tanúvallatás így kívül esett a kötet időkörén, ráadásul a címe sem szolgálta az olvasók figyelmének felkeltését: „1645. oct. 22. A hó doltsági falvak sérelmei.” A kiemeléssel szedett alcím 5 sem utalt az irat földrajzi eredetére; részben ez utóbbi lehetett az oka annak, hogy a térség mai szemmel nézve ritkaságszámba menő forrása nem kapott helyet a századforduló körüli szakirodalomban. Teljesen nyomtalanul azért nem tűnt el Bihar és Zaránd vármegye török uralom alá került számos helységének a névjegyzéke, mert az Erdélyi Fejedelemség területi változásait nyomon követő – ugyancsak díjazott – monográfia tartalmazza mindkét megye6 hódolt helységeinek a névanyagát. Az egyes települések nevénél többet mondanak a lakossági panaszok, amelyeknek túlnyomó többségéből a pénzben követelt adók7 emelése, továbbá a ki emelten fontos vaj8 és a méz, illetve az igen változatos összetételű naturáliák meg emelt mennyisége olvasható. Fény derült arra is, hogy helyenként a rendkívüli 3 Mezősi Károly: Bihar vármegye a török uralom megszűnése idejében (1692). (Településtörténeti tanulmányok 1.) Bp. 1943. 4 Erdélyi Országgyűlési Emlékek. Monumenta Hungariae Historica III. Comitialia/b. Szerk. Szilágyi Sándor. Bp. 1889. (a továbbiakban: EOE) XIV. 447–474. 5 „Gravamina universorum incolarum in confinibus regni Transilvaniae, Turcis etiam tributariorum.” EOE XIV. 447. A sérelmek egy részét Váradon, 1645. szeptember 22-én jegyezték fel. EOE XIV. 462. 6 Lukinich Imre: Erdély területi változásai a török hódítás korában 1541–1711. Bp. 1918. 343., 354. 7 Területi szempontot véve figyelembe első helyre kívánkozik Káldy-Nagy Gyula: A gyulai szandzsák 1567. és 1579. évi összeírása című munkája. Békéscsaba 1982. 10–14.; Hegyi Klára: Török beren dezkedés Magyarországon. Bp. 1995. 53–63. 8 A mértékegység megváltoztatásával történt durva adóemelésre is volt példa. Adgya községben az iccék számát nem emelték ugyan, „de oly itzét hoznak magok az vaj megmérésére, hogy egy itze három budai itzét teszen; de ezelőtt minden hódolt helyeken az budai itzével vették be az olyan vajat.” EOE XIV. 462. A települések nevét a források írásmódja szerint közlöm, közleményem végén azonban – amennyiben lehetséges – törekszem az azonosításukra.
