Századok – 2017
2017 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Mátyás-Rausch Petra: Az erdélyi pénzügyigazgatás átszervezésére tett kísérletek 1598 és 1604 között
AZ ERDÉLYI PÉNZÜGYIGAZGATÁS ÁTSZERVEZÉSÉRE TETT KÍSÉRLETEK 1598 ÉS 1604 KÖZÖTT 1118 Egy ember számára ilyen szerteágazó feladatot ellátni nem könnyű – szólt az utasítás –, ezért a tanácsosok, ha úgy vélték, kinevezhettek segédeket (coadi utores) a számvevő mellé. 128 Az Erdélyi Kamara instrukciójában – ellentétben a Szepesi Kamaráéval – nem rendelkeztek külön arról, hogy az egyes tisztviselőknek mennyi legyen az éves járandósága. 129 A záró rendelkezések közé került be az a passzus, amely Várad vára, a kővári kerület és a partiumi megyék hovatartozásával foglalkozott. Jóllehet a felsorolt területek a Szepesi Kamara fennhatósága alá tartoztak, de a földrajzi távolság miatt az erdélyi kamarai tanácsosoknak is szemmel kellett tartani a vidéket, és ha bármi gyanúsat észleltek volna, azt azonnal jelezni kellett a kassai tanács felé. Annak ellenére, hogy az Erdélyi Kamara ügyeibe a kormányzó beleszólhatott, az utasítás végére bekerült a Szepesi Kamara instrukciójában is megtalálható artikulus, miszerint minden az erdélyi hivatalt érintő ügyről tájékoztatni kellett az Udvari Kamarát, a felmentéseket, kinevezéseket csak udvari jóváhagyás után lehetett végrehajtani.130 Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a kamara napi ügyeit a kormányzó ellenőrizte, míg a hivatali működés ellenőrzését legfelsőbb szinten az Udvari Kamara látta el. Ugyanezt az eljárást alkalmazták Renner jövedelemigazgatósága idején is. Az instrukció alapján a kamarai tanácsosoknak nem volt egyszerű feladatuk. Egy háború sújtotta ország pénzügyeit kellett irányítaniuk, szem előtt tartva a legfontosabb követelményt, hogy minél több bevételre tudjanak szert tenni a viszonylagos stabilitás megőrzése érdekében. Munkájukat nem könnyítette meg, hogy mindannyian képzett kamarai hivatalnokok voltak, többéves tapasztalat állt a hátuk mögött, amit Mátyás főherceg már említett 1604. novemberi levele is bizonyít. A főherceg nem véletlenül vetette fel a lehetőséget, hogy erdélyi születésű személyeket is delegáljanak a tanácsba. A központi kormányzat abban reménykedett, hogy ők talán jobban elboldogulnak ezzel a korántsem egyszerű feladattal. Ember Győző, miután foglalkozott az Erdélyi Kamara számára kiadott instrukcióval, azzal zárta mondanivalóját, hogy: „[...] bővebben ismertettük az erdélyi kamara szervezetét és hatáskörét, mint ahogyan azt e hivatal rövid működése megérdemelné.”131 Véleménye szerint ugyanis az utasítás rendelkezései nagy részben papíron maradtak, a gyakorlatba nagy valószínűség szerint nem mentek át, és ennek legfőbb oka az újabb politikai fordulat, a Bocskai-felkelés 128 EOE V. uo., vö. Szűcs J.: A szepesi kamarai i. m. 27. 129 MNL OL E136 VII. k. 44–45. 130 EOE V. 259– 260., vö. MNL OL E136 VII. k. 49. 131 Ember Gy.: Az újkori magyar közigazgatás i. m. 433.
