Századok – 2017
2017 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Mátyás-Rausch Petra: Az erdélyi pénzügyigazgatás átszervezésére tett kísérletek 1598 és 1604 között
MÁTYÁS-RAUSCH PETRA 1117 munkáját legalább két írnok segítette. A titkár mindig jelen volt a tanácsüléseken, ő vezette a tanácsülési jegyzőkönyveket, elkészítette az ülésen hozott határozatok, utasítások szövegének piszkozatát, amit később az írnokok tisztáztak le az irodában. A kamarai irattár vezetésére, a másolati és lajstromkönyvek gondozására kineveztek egy lajstromozót (regestrator ) is, aki a titkár ellenőrzése alatt végezte munkáját. A kamarai irodán adták ki a kamarai tisztviselőknek szánt utasításokat, instrukciókat is. Jogbiztosító iratokat is kiadhattak, de azokat előbb megerősítés céljából fel kellett küldeni az Udvari Kamarához.123 Noha a titkár és az írnokok nevét nem tüntették fel az instrukcióban, ismerjük kilétüket. A kamarai titkár Adam Röster volt, eddig három kamarai írnok nevét sikerült kideríteni: Lukas Neusoldt, Jakob Gramer és Eberhard Hauff.124 Nagyon valószínű, hogy az írnokok közül többen már Renner jövedelemigazgatósága alatt is Erdélyben dolgoztak, legalábbis erre utalhat, hogy Jakob Gramer és Eberhard Hauff fizetését 1604. január 1-jétől számították.125 A kamarai hiva tal egyik legfontosabb tisztségviselője a gördülékeny ügymenetért felelős titkár mellett a számvevő (magister rationum ) és a mögötte álló iroda volt. 126 A ren delkezés szerint a számvevő felügyelte a pénztáros munkáját, ellenőrizte továbbá a tisztviselőktől negyedévente, félévente és évente bekért számadásaikat. 127 A napi feladatokról, pénzmozgásról, ahogy a korábbiakban már említettem, a számvevőnek is kellett feljegyzéseket vezetnie, saját munkájáról pedig az Udvari Kamara számvevői hivatala felé tartozott számadással. Ha egy számadást elfogadott a számvevő, akkor kisebb összeg esetén a kamarai tanács is kiadhatta az irodán keresztül a felmentő levelet, nagyobb összeg esetén ehhez uralkodói jóváhagyás volt szükséges. A titkár mellett ő is részt vehetett a tanácsüléseken, de szavazati joggal nem bírt. Ha hiányt észlelt a pénztárban, azt haladéktalanul jeleznie kellett a kamarai tanácsnak. Listát kellett vezetnie azon tisztviselőkről, akik vagy nem küldték be számadásaikat, vagy hiányos feljegyzéseket továbbítottak, illetve több esetben gond volt az általuk közölt adatokkal. Többszöri kihágás után a számvevőnek jeleznie kellett a problémát a tanácsosoknak, akik javasolhatták felettesüknek az illető felmentését. A számvevő munkája komoly felelősséggel járt, ezért az utasítás szövege felhívta a tanácsosok figyelmét arra, hogy megfelelő képzettséggel rendelkező embert nevezzenek ki erre a pozícióra. 123 EOE V. 255–256. A titkár és a lajstromozó feladatára vö. MNL OL E136 VII. k. 36. 124 ÖStA AVA FHKA HFU r. Nr. 89. Konv. 1605. Dezember fol. 270–271., 274–275., 276–277.; ÖStA AVA FHKA HFU r. Nr. 97 Konv. 1609. Juli fol. 1–25. 125 ÖStA AVA FHKA HKA HFU r. Nr. 89 Konv. 1605. Dezember fol. 274–275., 276–277. 126 Vö. MNL OL E136 VII. k. 37. 127 A számadásokat mindig két példányban kellett elkészíteni, az egyiket le kellett adni a tanácsnak, innen továbbították a számvevőnek, a másik példányt pedig egyből az Udvari Kamarának kellett küldeni. EOE V. 257–258.
