Századok – 2017
2017 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Mátyás-Rausch Petra: Az erdélyi pénzügyigazgatás átszervezésére tett kísérletek 1598 és 1604 között
AZ ERDÉLYI PÉNZÜGYIGAZGATÁS ÁTSZERVEZÉSÉRE TETT KÍSÉRLETEK 1598 ÉS 1604 KÖZÖTT 1116 a fiskus kezére került birtokokat, és a jövedelmezőbbeket megtartani kamarai kezelésben. A korábbi években tett donációkat felül kellett vizsgálni, ha kétségek merültek fel, a kamarai tanács az érvénytelenítésről nem dönthetett saját hatáskörben, ebben az ügyben a kormánytanácsé volt a döntés joga. 120 Az Erdélyi Kamara vezetőinek társadalmi felelősségük is volt, az utasítás szerint ugyanis nekik kellett arról gondoskodni, hogy a katonaság ne tudja kizsigerelni a lakosságot, meg kellett védeniük az embereket az atrocitásoktól, különben – érveltek a szövegben – nem lesz elegendő bevétel, ami még több gondhoz vezethet. Az instrukció utolsó egysége a kamarai hivatalnokok feladataival és kötelességeivel foglalkozott, itt is érvényesült a Szepesi Kamara utasításánál megfigyelt tematika.121 A kamarai szervezethez tartozott egy pénztárnok ( perceptor proventuum nostrorum). A többi utasítástól eltérően a kinevezett pénztáros neve is bekerült a szövegbe. Hans Renner mellett az ellenőri feladatot ellátó Georg Reichl lett az Erdélyi Kamara pénztárának vezetője.122 A pénztáros mellé kine veztek egy ellenőrt is. Reichlnek minden bevett összegről nyugtát kellett adnia, amelyet a számvevőnek kellett ellenjegyeznie, a számvevő mellett neki is kellett számadáskönyvet vezetnie, amelybe minden egyes kiadási és bevételi tételt fel kellett jegyeznie. Az utasítás szövege külön kihangsúlyozta, hogy a befizetések és kifizetések kizárólag a pénztáros és a számvevő hatáskörébe tartoznak, ebbe még a tanácsosoknak sincs beleszólásuk. Parancsba adták azt is, hogy a pénztáros és a mellette dolgozó ellenőr kizárólag írásbeli utasításra adhat ki pénzt, szóbeli megkeresésre nem. A kamarai tanácsosokat is arra utasították, hogy a kifizetéseket mindig írásban kérjék a pénztárostól, a kérelmen mindig szerepeljen legalább két tanácsos neve, és a kérdéses összeg kifizetésénél legyen jelen az elnök meg egy tanácsos. A pénztárban keletkező hiányért a pénztáros volt a felelős, akinek azt is megtiltották, hogy bármelyik hivatalnoknak kölcsönözzön. Értelemszerűen a pénztáros feladata volt a tisztviselők, köztük a tanácsosok járandóságának kiosztása, amelynek nagyságáról az uralkodó döntött. Reichlnek a napi teendőkön túl a korábbi jövedelemigazgató záró számadásait, valamint az előző években Erdélybe küldött biztosok munkáját is ellenőriznie kellett. Azt követően, hogy Reichl végzett a vizsgálattal, a számvevőnek is át kellett néznie a kérdéses feljegyzéseket. A pénztárnok munkájának leírása után a titkárra vonatkozó szövegrész következett. A titkár vezette a kamarai irodát, ahol a kamarai iratexpediálás folyt, 120 EOE V. 250–253. 121 MNL OL E136 VII. k. 34–35. 122 EOE V. 254.
